61783. lajstromszámú szabadalom • Megosztott fémtömítőgyűrű

Megjelent 1913. évi november hó 21-én. MAGY. gjjW KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 61783. szám. V/e/l. OSZTÁLY. Megosztott fémtömítő gyűrű. HUHN GUSTAV GYÁROS BERLINBEN. A bejelentés napja 1913 március hó 12-ike. A szokásos megosztott fémtömítő gyűrűk használatánál az egyik nehézség abból keletkezik, hogy a gyűrűrészeknek az illesztési helyeken nem szabad már eleve szorosan érintkezésben állaniok, mivel a gyűrűk belső oldalának kicsiszolódása által a tömítés használat közben csakhamar tömítetlenné válna. Mert ha a rézgyűrűk az illesztési helyeken már eleve szorosan érintkeznének, azokat a kicsiszolódás után már nem lehet utánahúzni, sem utántömíteni. Ezideig tehát kényszerítve voltak a részgyűrűk belső átmérőjét, valamivel kisebbre választani, mint azon dugattyúrúd vagy tengely átmérőjét, melyet tömíteni kell úgy, hogy a rézgyűrűk az illesztési helyeken nem érintkezhetnek szorosan. Annak a megakadályozására, hogy az így keletkezett réseken a tömítést igénylő gőz vagy egyéb közeg át ne léphessen, rendszerint úgy járnak el, hogy az egymás fölött fekvő gyűrűk illesztési helyeit egymáshoz képest eltolják. Ez a segédeszköz azonban egyrészt tökéletlen és másrészt nem mindenütt vezet célhoz, nevezetesen ott nem, ahol a gyűrűknek fölváltva be- és kifelé, azaz a dugattyúrúd vagy a tengely és a tömszelence tok belső falazata ellenében kell tömíteniük, amint az bizonyos forrógőzmozdonyok tömítőszelencéinél szükséges. Jelen találmánnyal ezt a hátrányt teljesen és minden esetben elhárítjuk. E célból a fehérfémből álló rézgyűrűk illeszkedési végei közül az egyiket üregesen és csúcsba átmenő falazattal vagy vékonyan, illetve vékonyfalúan képezzük ki és a rézgyűrűk már eleve azt a belső átmérőt kapják, mely a dugattyúrúd vagy tengely átmérőjének pontosan megfelel és az a káros rés, melyen a gőz átáramolhat, elesik. Míg eddig a tömítést az esetben, mihelyt a rudat érintő megosztott gyűrűk belső oldaluk kicsiszolódása folytán az utánaállításnál a részek közötti résnél összekerültek, szét kellett szedni és lereszelés által a rézgyűrűk homlokfölületein ismét játékteret kellett teremteni, ez a különösen a mozdonyüzemben igen zavaró kényszerűség a találmány értelmében elmarad. Minthogy a rézgyűrűk illeszkedő végei egyikének gyűrűs falai .vékonyak, ezek a vékony falak részben a gyűrűk utánállításánál megfelelően összenyomatnak, részben pedig az üzem közben föllépő rezgőmozgás és a homlokfölületek érintkezése folytán föllépő súrlódás által csakhamar lekopnak. Az illető részgyűrű te-