61778. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék közúti járművek számára
2 tokhoz van erősítve. E tekercsrugók a (2) vezetékdarabnak hátrafelé való mozgásánál összenyomódnak és így a (2) vezetékdaraboknak és az ezzel összeköttetésben lévő (4) hálónak hátratolódását összenyomásuk mérvében mindinkább fékezik. A (4) fölfogóháló keretjének alsó részén a vágányok fölött kétoldalt egy-egy (10) görgőkkel van ellátva, amelyek a (4) hálónak ütközés alkalmával való lefelé billenésekor a sinekre fölfekszenek és ezeken tovagördülnek. A találmánybeli mentőkészülék tulajdonképen már a leírt kiképzés mellett is működésre képes, amennyiben a fölfogóháló valamely tárggyal való összeütközésekor egyrészt egészen a pálya szintjéig lenyomó<Jik, másrészt pedig hátrafelé eltolódik, miközben a (9) rúgót összenyomja (1. ábra pontozottan rajzolt helyzet). A háló hátrafelé való eltolhatóságának. az a célja, hogy a háló a jármű sebességét csak fokozatosan közölje a nyugalomban lévő vagy a járműnél kisebb sebességgel mozgó testtel úgy, hogy az ütközés kezdetén a járműre szerelt háló sebessége egyenlő a hozzáütköző test sebességével és a test csak fokozatosan veszi föl a jármű sebességét, miközben a (9) rugók mindjobban összenyomódnak. Ilykép tehát a test egyrészt nem pillanatnyilag, hanem csak fokozatosan veszi föl a jármű sebességét, másrészt pedig az ütközésnél föllépő ütőhatás sem pillanatnyi, hanem szintén fokozatos, ami lehetővé teszi az elütött testnek sérülés nélkül a hálóba való fölfogását. A találmánybeli mentőkészülék azonban még egy biztosítóberendezéssel is el van látva, amelynek rendeltetése az, hogy a fölfogóhálón fekvő testnek a hálóról való leesését gátolja ütközés után. Ezt a biztosítóberendezést, amely egyúttal az ütközés sebességének további csökkentésére is szolgál, az ütközés alkalmával hátranyomódó (2) vezetékdarabok hozzák működésbe. A biztosítóberendezés egy nyugalmi állapotában függélyes helyzetet fölvevő (11) biztosító hálóból áll, amelynek keretje alul az (1) tartók homlokvégén forgathatóan ágyazott tengelyhez van erősítve. A (12) tengely két végén egy-egy (13) forgattyúval van ellátva, amelyek (14) rudak révén egy az (1)tartókközöttforgathatóan ágyazott(15) forgattyústengely forgattyúval vannak összekötve. A (15) forgattyútengely két végére egyegy (16) fogaskerék van fölékelve, amelyek fölött a(2) vezetékdarabokbanrögzített(17) fogasrudak vannak elrendezve. A (17) fogasrudak csak a külső (18) végükön vannak fogazva oly célból, hog}' az alattuk lévő (16) fogaskerekekbe csak akkor kapaszkodjanak bele és azokat csak akkor forgassák el, ha a (17) rúd, illetőleg a. (2) vezetékdarabok már közel teljesen hátranyomattak. A biztosítóberendezésnek működési módja a következő : Amint a (4) háló ütközése alkalmával a (2) vezetékdarabokat hátranyomja, a vezetékdarabokkal együtt a (17) rudak is hátrafelé mozognak. A (2) vezetékdarabok hátramozgásának végefelé a (17) rúd fogazott (18) vége a (16) fogaskerekekkel kapcsolatba jut és a fogaskerekeket elforgatja. A fogaskerekekkel együtt elfordul azok forgattyústengelye ós a (14) rudak révén egyúttal a (12) forgattyústengely is a hozzáerősített (11) hálóval együtt. Emellett a tengelyek forgattyúi úgy vannak elrendezve, hogy elforgásuk közben a (11) hálót az 1. ábrán teljes vonallal rajzolt függélyes nyugalmi helyzetéből (fölső helyzetéből) a pontozottan rajzolt alsó helyzetébe hozzák úgy, hogy a (4) hálón fekvő test az összeütközés után nem eshetik le a hálóról. Előnyösen a (18) fogasrudak pályájában valamely alkalmas rögzítőeszközt, péld. egy akasztókilincset rendezünk el, amely a fogasrudakat hátranyomott helyzetükben magában véve ismert módon rögzíti és így a (4) hálónak az ütközés után bekövetkező visszapattanását gátolja. Ezt az akasztókilincset azután a jármű vezetőállásáról emelőszerkezet, vagy sodronykötéláttétel segélyével vagy pedig más tetszőleges módon kioldhatjuk. A találmánybeli mentőkészüléket az (1) tartókhoz erősített oldalsó (19) védőhálók egészítik ki, amelyek valamely oldalról a
