61562. lajstromszámú szabadalom • Indukciótekercs vezetékek kapacitás folytán föllépő káros hatások csökkentésére

hacsak a vasdrót egyes meneteit hegesztés által vagy más módon teljesen zárt gyűrűvé nem egyesítjük. Ez gyakorlatilag csak igen ritka esetekben vihető keresztül. A legtöbb esetben már túlságosan költséges az is, ha a többnyire igen vékony drótból álló, rendkívül sok. menetet oly egyenletesen kell fölcsavarní, hogy ugyanazon menet eleje és vége közvetlenül érintkezzék. Ennélfogva a mágneses ellenállást az erővonalutaknak a vasban való, a lég-, illetve szigetelő-rétegek által okozott sokszoros megszakítása lényegesen növeli a teljesen zárt vasmagokhoz képest, föltéve, hogy az alkalmazott vas mindkét esetben egyenlő és egyenlő mágneses állapotban van, vagyis egyenlő permeabilitással bír. Drótmagoknál tehát ugyanazon induktivitás elérésére lét nyegesen nagyobb menetszám szükséges, miért is a tekercs ellenállása is nagyobb, mint ugyanoly alakú és nagyságú és hasonló vezetékkel tekercselt bádogmagok alkalmazásánál. Azonban a drótmagoknál az örvényáramveszteség a kétirányú fölosztás folytán ugyanazon indukció és rezgésszám mellett lényegesen csekélyebb, még pedig annál nagyobb mértékben, minél nagyobb az indukció és a rezgésszám. A teljes hatásos ellenállás tehát többnyire kisebb, mint azon tekercseké, melyek teljesen üárt vaslemezekből áljó, egyenlő keresztmetszetű és ugyanazon mágneses és elektromos tulajdonságokkal biró vasmaggal vannak ellátva. Ezért drótmaggal biró tekercseket eddig sok esetben, nevezetesen nagyobb keresztmetszetű vezetékek számára célszerűbben lehetett alkalmazni, mint vaslemezekből álló maggal biró tekercseket, mivel az összes hatásos tekercsellenállásnak annál kisebbnek kell lennie, minél kisebb a vezeték ellenállása. Ezenkívül a lemezből készült maggal biró tekercsek permeabilitása jóval nagyobb mértékben függ az áramerősségtől és az időtől úgy, hogy sok célra ezen okból sem voltak oly alkalmasak, mint a drótmaggal biró tekercsek. A jelen találmány szerint sikerült vasvagy acéllemezekből álló maggal biró tekercseket előállítani, melyeknél ezen hátrányos körülmények lényegesen kisebb mértékben érvényesülnek, mint az eddigi szerkezetű, ugyanoly vastagságú és mágneses, valamint elektromos tulajdonságokkal biró lemezekből készült magoknál. Különösen az örvényáramveszteségeknek az áramerősségtől való függése és abszolút értéke is annyira csökkentetett, hogy összes hatásos ellenállása, ugyanazon induktivitás elérésére szükséges csekélyebb menetszám folytán is nem lényegesen nagyobb vagy kisebb, mint ugyanoly átmérőjű és egyenlő elektromos és mágneses tulajdonságú drótból készült maggal ellátott tekercseknél. Ezen eredmény elérésére annak fölismerése szolgált alapul, hogy az örvényáramok egy fölületben nagyobbak, ha a mágneses mező bennük nem homogén, mint hogy ha ez az illető keresztmetszetben (az erővonalak irányára merőleges metszetben) homogén. A tekercsek magjainak teljes bádogtárcsákból való eddigi előállítási módjánál, amidőn a lemezek síkja az egyes erővonalak síkjával párhuzamosan futott vagy összeesett, a mágneses indukció a tárcsák belső széle felé, az erővonalak hosszának megrövidülése folytán, növekszik és pedig (addig, míg a permeabilitás a lemez egyetlen pontján sem lépte túl a maximális értékét) annyival inkább növekszik, minél nagyobb a lemez külső és belső széle között mért szélesség az erővonalak középhosszához viszonyítva. A mágneses mező egyenlőtlenségét á permeabilitásnak az indukcióval való növekedése (addig, míg a permeabilitás a lemez egyetlen pontján sem érte el maximális értékét) és az örvényáramok folytán is fokoztatik. Egyenlőtlen magnetomótorikus erők is hozzájárulhatnak a mező egyenlőtlenségének fokozásához. Ezen okokra vezethető vissza a lemezből készült magokkal biró ismert tekercseknél észlelt azon jelenség, hogy az eredő permeabilitás és az örvényáramveszteségek lényegesen nagyobb mértékben függnek az áramerősségtől. Az induktivitásnak és az örvényáratíiveszteségéknek növekedését, mely a mágneses indukciónak egy föl nem osztott le-