61562. lajstromszámú szabadalom • Indukciótekercs vezetékek kapacitás folytán föllépő káros hatások csökkentésére

mezben föllépő egyenlőtlenségéből ered, a találmány szerint kétféle módon csökkenthetjük vagy kerülhetjük el. Ugyanis a föl nem osztott mágneses anyagon belül, tehát pl. az egyes bádogtárcsákban az indukciót alkalmas módon lehetőleg egyenletessé tesszük, miáltal a mag összes mágneses részeiben lehetőleg egyenletessé válik, vagy pedig a mag mágneses anyagában nem változtatjuk meg .lényegesen az indukció egyenlőtlenségét, azonban a fölosztás irányát úgy választjuk, hogy a keletkező egyes fölületeken belül a mágneses mező lehetőleg homogén legyen. Természetesen mindkét módszert egyidejűleg is alkalmazhatjuk. Ahhoz, hogy a mágneses anyag egész keresztmetszetén belül a mágneses indukció lehetőleg egyenletesen legyen elosztva, a keresztmetszet egyes pontjain á mágneses ellenállásnak vagy egyenlőnek vagy pedig az egyea keresztmetszetekben uralkodó különböző nagyságú mágnetomótorikus erő mellett, erre való tekintettel oly nagyra kell választva lennie, hogy a föl nem osztott mágneses anyagban a mágneses áramlás sűrűsége mindenütt lehetőleg egyenlő legyen. Ezt vagy azáltal érhetjük el, hogy a mágneses anyagot megfelelően alakítjuk és méretezzük (erővonalhossz és keresztmetszet) anélkül, hogy az erővonalak útjában a mágneses vezetőképességet változtatnék azáltal, hogy a magot pl. több, meghatározott hosszal és keresztmetszettel biró részből állítjuk össze, vagy pedig megfelelő kivágásokkal látjuk el, avagy más alkalmas alakúra* képezzük ki, avagy pedig azáltal, hogy az egyes erővonalak' számára, ezeknek útjában a mágneses vezetőképességet megfelelően változtatjuk, pl. ékalakú bemetszés vagy pedig a mágneses anyag ferde megszakításai (illeszkedő fölületei) által. A mágneses erővonaláramlás egyenlőtlenségét a föl nem osztott fölületen belül azáltal is csökkenthetjük, hogy a mágneses anyagot oly állapotba hozzuk pl. egyenárammal való mágnesezés folytán, hogy közepes vezetőképessége a cyklikus indukció számára a magasabb állandó mágneses erővonaláramlással biró helyeken kisebb, mint azon helyeken, ahol az állandó erővonal áramlás csekélyebb. Világos, hogy ezen módszerek, melyek a mag anyagának egész keresztmetszetébeh vagy ennek meghatározott részein homogén mágneses erőáramlás előidézésére szolgálnak, nem csupán -egyenként, hanem tetszés szerint egyesítve is alkalmazhatók. Az örvényáramok növekedésének csökkentésére szolgáló második módszer a találmány szerint abban áll, hogy a mágneses anyag fölosztását a mágneses mező legerősebb változásának irányára lehetőleg merőlegesen eszközöljük. Ezáltal elérjük azt, hogy az egyes keresztmetszetekben a mágneses mező csekélyebb mértékben változik, mintha ugyanoly egyszerű lamellálást végzünk a legerősebb mezőváltozás irányában. A mágneses mező legerősebb változásának irányára merőlegesen lamelláit vasmagot kapunk azáltal, hogy pl. mágneses anyagból álló szalagot órarúgóhoz hasonlóan tekercselünk kerek vagy szögletes alakban, vagy pedig, hogy rövidebb szalagdarabokat rakunk hasonlóan össze, vagy pedig ezekből előállított nyitott vagy teljesen zárt gyűrűket, kockákat vagy prizmákat, melyek ehhez képest különböző átmérővel bírnak, rakunk egymásba vagy sajtolunk egymásra, avagy pedig elektrolytikus úton létesítünk egymás fölé rétegezett mágneses rétegeket. A belső meneteket vagy gyűrűket stb. a nagyobb indukcióra való tekintettel vékonyabbra vehetjük vagy pedig magasabb mágneses és elektromos ellenállású anyagból készíthetjük, mint a külsőket. Az erővonalak irányára merőleges lamellálás csekélyebb lehet, vagy pedig kisebb elektromos ellenállással biró mágneses anyagot alkalmazhatunk, mint ha a lamellálás csupán az erővonalak egyes síkjaival párhuzamosan alkalmazva, ha mindkét esetben egyenlő nagyok az örvényáramveszteségek. A fönt fölsorolt példák közül különösen egyszerű a magoknak vas- vagy acélszalagok föltekercselése útján való előállítása. Vas- vagy acéldrótok alkalmazásával szemben még azon előnnyel is bír, hogy a gyártásban a magok mágneses ellenállása egyen-