61558. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti vonatoknak összeütközés ellenében való biztosítására

tromágnessel a (62) fegyverzetnek (64) nyújtványán elrendezett és a (77) illetve (76) kontaktussal érintkező (75) kontaktuson át párhuzamosan kapcsolva. Épp így, mindkét kapcsolási elrendezésnek esetében, a (67) fegyverzetnek meghuzatásánál, annak V-alakú (66) csúcsa eltávolodik a (62) fegyverzet (64) nyújtványának V-alakú (65) csúcsától úgy, hogy a (62) fegyverzet szabadon mozdulhat el úgy az egyik, mint a másik irányban, annak megfelelően, hogy mily irányú áram folyik át a (60) elektromágnesen. Ha a (68) elektromágnesnek áramköre megszakad, a (67) fegyverzet, saját súlyának hatása alatt, normális állására tér vissza és ebben mindaddig megmarad, míg a mozdonyon elrendezett kontaktus egy újabb fölfutási kontaktussal érintkezésbe nem jut és a (68) elektromágnesen áram nem folyik át. A (67) fegyverzetnek az a célja, hogy más biztonsági szerkezeti részek mellett, a (62) fegyverzetet azon állásában tartsa meg, amelybe azt a (60) elektromágnesen átfolyó áram állította. A (68) elektromágnest és ennek (67 fegyverzetét solenoid és ennek magja helyettesítheti. A fölfutási kontaktusok (3. ábra) akként vannak alakítva, hogy (50, 51) kontaktuslemezeik mindaddig egyidejűleg érintkeznek a mozdonyon alkalmazott (160, 171) áramvezető rudaknak kontaktnsgörgőivel (20. ábra), míg a (160) rúd oly helyzetbe nem emeltetik föl, melyben a (166) kontaktusnak érintkezése a (168), illetve a (167 kontaktussal a «tilos» jelzésnek megadása, illetve a vonatnak megállítása céljából megszűnik úgy, hogy a mozdonyról kiinduló áram a (62) fegyverzetnek az áramzárókat működtető (64) nyújtványát átállíthatja (23. ábra), mielőtt a (166) kontaktusnak érintkezése a (168), illetve (167) kontaktussal megszakad. A (70, 72) áramzáró, melynek szerkezete a (69, 71) áramzáróéval megegyezik, a 17. ábrában van föltüntetve, míg a (62) fegyverzetnek (64) nyújtványán elrendezett (75) kontaktusból és az evvel együtt működő (76, 77) kontaktusokból álló, a {95, 94) ellenállásoknak fölváltva történő bekapcsolására szolgáló áramzáró a 18. ábrában van föküntetve. A 23. ábrában az (U, V, W, X) szakászoknak átkapcsolóan átvezető áramútak közül azok, melyek az illető szakaszt föltüntető rajznak alapul vételével ismertetett folyamtoknál létesülnek, vastagabb vonalakkal vannak kihúzva. A távolabb fekvő átkapcsoló (69, 71) és (70, 72) áramzáróinak a közelebb fekvő átkapcsoló (41, 43) fölfutási kontaktusainak hatása alatt végbement záródása az (U), azoknak a közelebb fekvő átkapcsoló (42, 44) fölfutási kontaktusainak hatása alatt végbement kinyílása a (V) szakaszban, a közelebb fekvő átkapcsoló áramzáróinak ugyanezen átkapcsoló (46) kontaktusának hatása alatt végbement záródása a (W), azoknak a (47) kontaktusának hatása alatt végbement kinyílása az (X) szakaszban van föltüntetve. Ha valamely szabad (U, V, W, X) szakaszba, melynek átkapcsolói a normális állapotukban vannak, vagyis melynél az átkapcsolóknak (69, 71) és (70, 72) áramzárói zárva vannak, vonat jár be, ez a vonat, a föntebb leírt módon, a (41, 42, 43, 44) fölfutási kontaktusokon át, a közelebb fekvő átkapcsolónak (69, 71) és (70, 72) áramzáróiba váltakozva indít áramot, mely azután a (100), illetve (101) vezetéken jut a távolabb fekvő átkajjcsolóhoz, hol a (62) fegyverzetnek (64) nyújtványát 'állítja át. Ezen a nyújtványon vannak a távolabb fekvő átkapcsoló áramzáróinak (69, 70) kontaktusai fölszerelve úgy, hogy ez a nyújtván y az áramzárókat zárja vagy zárva tartja, ha a fegyverzetet a (41) vagy (43) fölfutási kontaktus működtette és nyitja, ha a fegyverzetet a (42) vagy (44) fölfutási kontaktus működtette, míg ha a vonat, toT vábbi előrehaladásánál, a közelebb fekvő átkapcsolóhoz tartozó (46, 47) fölfutási kontaktusokat éri, a (46) kontaktustól kiinduló áram ezen közelebb fekvő átkapcsolónak áramzáróit zárja vagy zárva tartja, ellenben a (47) kontaktustól kiinduló áram az áramzárókat nyitja és a két kontaktusnak bár-