61464. lajstromszámú szabadalom • Készülék alkálifémek előállítására azoknak olvasztott halogén vegyületeiből

•2 -tolt be, amely a szigetelés fokozása céljából márványlapokkal volt körülvéve. Hasonló hűtést próbált alkalmazni Grabau is az ő 51.898. sz. német szabadalmában. Mindezek a szigetelőberendezések a kemencének szilárd és ki nem cserélhető alkatrészei, minekfolytán azok elpusztulása a kemence leállítását és annak mélyreható javítását teszi szükségessé. Ezek a berendezések ú. i. már rövid kemenceüzem után föl mondják a szolgálatot, mert már rövid idő múlva mindig nátrium válik le a szigetelő rétegén kívül. Ha ez a leválás egyszer megkezdődött, akkor azt nem lehet többé föltartóztatni. Ennek oka, amint azt föltaláló megállapította, az, hogy a szigetelőrétegben finom hajszálrepedések keletkeznek, amelyek a magas hőmérsékletnél rendkívül hígfolyós és reakcióképes nátriummal megtelnek. Az ilyen hézagpk keletkezését még a legjobb tömítéssel sem lehet hosszabb időre elkerülni, mert a szigetelésre használt anyagok a hőmérsékleti különbségek és a kiterjedési együtthatók különbözősége folytán bizonyos idő múlva mindig elszakadnak vagy leválnak a gyűjtőkatóda fémjétől. Ezen repedések hatásához még az is hozzájárul, hogy a kerámiai anyagok a katóda közelében mindenütt jelenlévő alkálifém által redukáltatnak és azután maguk képeznek katódát. A gyűjtősüvegnek a fürdővel szemben az előbbin kívül való szigetelésének ezen nehézsége okozta főképen, hogy az olyan készülékek, amelyekben a gyűjtősüveg egyúttal katóda, a gyakorlatban nem váltak be. Ennekfolytán nátriumnak konyhasónak elektrolytikus úton való előállítását sokszor szinte megoldhatatlan problémának tartották és még a technika mai állásánál is lehetetlen katódasüvegeket állandóan tartós szigeteléssel készíteni. A 11.175/1910. sz. angol szabadalmi leírás szerint ezen szigetelési nehézségek é3 ebből eredő üzemzavarok elhárítására a süveg mechanikailag egyesítve van az elkülönítőszigeteléssel és mindakettő kicserélhetően van elrendezve. Ezen elrendezésnél azonban az a nagy hátrány mutatkozik, hogy kicserélés közben a gyűjtősüveg alatt lévő nátrium elég ós, eltekintve a veszteségtől, az elektrolytet tisztátalairitja. Továbbá az elektrolyt melegen tartása céljából szükséges a tulajdonképeni katódát kicserélés közben a kemencében hagyni, azaz: azt az elektrolyt alatt bevezetni, ami a kemencetégel}* szerkezetét komplikálja. A jelen találmány szerint már most a szükséges szigetelőberendezés a kemence többi részétől és különösen a gyűjtőkatódtól teljesen elkülönített alkatrészt képez úgy, hogy azt szükség esetén az áram megszakítása nélkül néhány pillanat alatt és számba nem jövő költséggel kicserélhetjük. A gyűjtősüveget nem szükséges sem a helyéről eltávolítani, sem árammentessé tenni, úgyszintén a többi kemencealkatrészeknél sem szükséges semmiféle mechanikai beavatkozás. Lényeges annak a lehetősége, hogy a kicserélés árammegszakítás nélkül foganatosítható. Mert különben ezen művelet közben a gyűjtőkatóda belseje szilárd sóval telnék meg, amelyet csak hosszabb melegítéssel lehetne ismét fölolvasztani. Azután a nátrium nem folyhatnék lö^'szabadon, hanem beszoríttatnék a kemence többi részébe és a föntemlitett károkat okozná. Az új berendezést sokféle kemencerendszernél lehet alkalmazni, mindenekfölött azonban lehetővé teszi egyszerűbb szerkezetek választását, mint az eddig használt elválasztóberendezések. A mellékelt rajzon a találmány szerinti berendezésnek egy példaképeni foganatosítási alakja van föltüntetve, és pedig az 1. ábrában metszetben, a 2. ábrában nézetben. Maga a kemence hasonló a 607.506. sz. amerikai szabadalom szerinti kemencéhez. Lehet azonban másféle kemenceberendezéseket is alkalmazni; pl. olyan kemencét, amelynél, mint a 11.175/1910. sz. angol szabadalmi leírásban, a katóda minden oldalról elektrolyttel van körülvéve és ennekfolytán minden oldalról ilyen odatapasztott válaszfalakat hord. Amint már említettük, az új berendezés a 607.506. sz. amerikai szabadalom szerinti