61436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réztartalmú anyagok kezelésére

halad úgy, hogy az eljárás még a szűrő pépjének időközönkint való eltávolítása esetén is folytonosnak mondható. A gyakorlati kivitelben több szűrőt alkalmazunk és ezekből egymásután távolítjuk el a pépet. A rajz az érc vagy egyéb réztartalmú anyag kezelésére való berendezés általános elrendezését tünteti föl vázlatosan. Az (1) tölcsér a (2) szárítóhengerrel közlekedik, amelyet alkalmas módon, pl. a (2) hengeren keresztül meleg levegőt és gázokat fúvó (3) égővel hevítünk. Az (1) tölcsérbe megfelelő eszközökkel folytonosan érctörmeléket töltünk. A megszárított termék folytonosan kiömlik a hengerből egy (4) torokba, amely egy megfelelő szerkezetű (5) őrlőbe vezet, amelyben az érctörmelék folytonosan kellő finomságra őrlődik. Alkalmasnak bizonyult ezen célra a Hardinge-féle kúpos őrlő. Ha képlékeny iszapot kell földolgoznunk, ennek szárításánál célszerűen akként járunk el, hogy a száraz iszap egy részét körfolyamatszerűleg visszavezetjük és a képlékeny iszappal keverjük úgy, hogy oly keveréket kapunk, amelynek elég kis százaléknyi nedvessége már nem akadályozza a tömeg szétesését. így az iszap már alkalmasabbá vált arra, hogy a (2) szárítóhengerben nedvességének kivonása céljából kezeljük. Egy (6) fúvóból a (7) csövön levegőt fúvathatunk az őrlőbe, amely a megőrölt tömeget az őrlőn és annak (8) kiürítő torkolatán át magával sodorja a (10) amfidálókészülék (9) beömlési végébe. Vagy, ha a (7) csövet elzárjuk, a (6) fúvó a (11) csövön át is fúhatja a levegőt, amely az őrlőből a (8) torkolaton kiömlő megőrölt „tömeget magával sodorja a (10) amfidálókészülék (9) töltési végébe. Az 58547. 1. számú szabadalomban bővebben ismertetett amfidálókészülék e'gy centrális fű tő csatornával ellátott forgó dobból ál), amelynek csatornáján, ha szükségesnek mutatkozik, egy (12) égőből hőt vezethetünk keresztül. A dob forgása az ércnek ós levegőnek az egyik irányban való előrehaladását és a másik irányban ugyanazon véghez való visszatérését idézi elő, miközben az érc oxidálódik és többé vagy kevésbbé egész tömegében szulfáttá, alakul. Az anyagnak a (10) amfidálókészülék ben való hevítésére vonatkozólag megjegyezzük, hogy sok ércben elegendő kén van arra, hogy annak elégése az anyagot a kellő hőmérsékleten tartsa úgy, hogy a (12) égő segítségével való hevítésre többnyire csak a művelet megindításakor van szükség, azután már a kém oxidációjával járó hőfejlődés is fönntartja a kellő hőmérsékletet. Sőt némely ércben több kén van, mint amennyi ehhez szükséges, s ez esetben a (6) fúvó szabályozása révén a kén oxidálása céljából csak annyi levegőt vezetünk be, hogy az oxidáció a kellő határon belül maradjon, ily módon szabályozván a hőmérsékletet amfidálókészülékben. Az amfidálókészülékben a hőmérséklet a vas- és rézszulfát disszociáció-hőfoka között tartandó. Ha az ércben foglalt kén nem elegendő a hőmérséklet fönntartására, sze-% net adhatunk hozzá (a gyakorlatban megőrölve és az érccel keverve), anélkül, hogy ez az amfidálókészülék vízben oldódó termékét redukálná és így az értékes anyakivonását megnehezítené. Figyelembe kell vennünk, hogy némely ércek földolgozásánál a jelen eljárás szerint használt oldatok könnyebben veszik magukba a szulfid-maradékokat, mint az oxid-maradékokat, ami megint annak szüksége mellett tanúskodik, hogy a hőmérsékletet az amfidálókészülékben az ilyen oxidmaradékok keletkezésének megakadályozása céljából meghatározott hőfokon tartsuk. A (10) amfidálókészülékben eszközölt kezelés, mint már említettük, jelentékeny gázfejlődéssel jár. Ezen gázokat elnyeletés céljából a (13) csövön egy (14) gázelnyelő dobba vezetjük és hogy ezeken könnyebben végighatoljanak, a (14) dob végén egy (15) szivattyúval szívást létesítünk. A gázok elnyeletését később részletezzük. Az amfidált anyag a (10) amfidálókészülékből a (16) levezető csatornán az értékes alkotórészek föloldására való oldatokkal alkalmas módon táplált, forgó (18) reakciódob (17) torkolatába ömlik. Ezen dob úgy van szerkesztve, hogy benne az érc keve-