61436. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réztartalmú anyagok kezelésére
redik az oldatokkal és az oldatok és szilárd maradékok keveréke belőle a (19) vezetéken át a (20) szűrő medencére vagy medencékre ömlik. Ezen szívással működő szűrőkön átment anyagot a (21) és (22) csövek vezetik be, amelyek közül az utóbbi meglehetős magas oszlopot alkot, hogy ellenállhasson a szívóhatásnak, amelyet a <23) csőben létesítünk a (24) nyomócső egyidejű elzárása mellett. A (23) és (24) •csövek ugyanis a rajzon föl nem tüntetett alkalmas szívó-, illetve nyomókészülékekkel kapcsolatosak. Az átszűrt oldat a (22) csőből a (25) tartályba jut ós az annak fölső részén elrendezett (26) kifolyási csövön ömlik ki. A (25) tartály olyan mély, hogy a (23) szívócső elzárásával a (24) és (21) -csövön át nyomást fejthetünk ki a (20) szűrőlemezen keresztül, hogy erről a pépet a szűrő megfordítása után lefúvathassuk. A (26) kifolyási csőből az oldat a (27) oxidálókészülékbe jut, ahol sókat, amelyekben a fémek különböző \4egyértékkel szerepelnek további kezelésnek vetjük alá {pl. levegőt vezetünk hozzájuk), hogy a fémek legnagyobb vegyértékükkel szerepeljenek. Ezután az oldatot elosztjuk és egy részét a (28, 29) mellékvezetéken át a (30) •csövön bebocsátott sűrített levegővel a már említett (14) gázelnyelődobba nyomjuk. A mellékvezetéken elvezetett oldatnak, amelyben a fémek legnagyobb vegyértékükkel vannak sókká alakítva, az a rendeltetése, hogy az amfidálókészülékből kiáramló füstgázokat oxidálja és velük különböző reakciókba lépjen, amint ezt az alábbi képletek jelzik: SOs -j- Ha O = H2 S04 S03 + 2H2 O + 2Cu Cl2 = H, S04 + + Cu3 Cl, + 2HC1 H2 S04 + Ca Cl, = 2HC1 + Ca S04 Cu3 Cl, -f- 0 + 2HC1 = 2Cu Cl, + H2 0. Hasonló reakciók állnak be a vassókkal is. Az oldat azon részét, amelyet nem vezettünk a mellékvezetékbe, a (31) csövén a •32) tartányba eresztjük le és itt a hőfokot hevítéssel emeljük, hogy a leválasztást megkönnyítsük. Innen az oldat a (33) csövön át a (34) lecsapatókészülékbe kerül amelybe a (35) tölcséren alkalmas vegyszert pl. kál ciumkarbonátot vagy rézoxidot töltünk, amely a vas és aluminiumsókat az oldatbólkicsapja. A csapadékot a már leírt szűrőkhöz hasonló működésű (36) szűrővel elválasztjuk az oldattól és az oldatot, amely egyéb anyagokon kívül még réz- és cinksókat tartalmaz, a (37) csővezetéken és (37a) hevítőkészüléken át a (38) lecsapató készülékbe nyomjuk, amelybe a (39) tölcséren kálciumkarbonátot töltünk, amely a rezet hidrát alakjában kicsapja. A rézhidrát-csapadékot, az oldatból a (40) szűrő segítségével elválasztjuk és elszállítjuk a fém kiválasztására irányuló további kezelés helyére, míg az oldatot, amely még az értékes cinket tartalmazhatja (41) csövön elvezetjük és vagy a (42) csövön a (18) reakciódobba szállítjuk vissza, vagy pedig részben vagy egészben a (43) elágazáson át a (44) lecsapató készülékbe nyomjuk, melybe a (45) tölcséren alkalmas vegyszert pl. kálciumoxidot töltünk, amely a cinket kicsapja. A kicsapot cinket a (46) szűrővel választhatjuk el a folyadéktól, amelyet a (47) csövön át a (18) reakciódobba nyomunk vissza. Ha a vas alumínium és rézvegyületek kic&apására kálciumkarbonátot, használunk, visszakapjuk, mint már említettük, a kálciumkloridot, azt az oldószert, amellyel klórt viszünk be az értékes anyagokba. A visszakapott elsőrendű oldószert a reakciódobba visszük, hogy vele újabb mennyiségű értékes anyagokat oldjunk föl. A gázokat elnyelve tartalmazó oldat a ^14) dobból a (48) csatornába és innen a (49) hevítő és kavarókádba ömlik, amelybe az (50) csövön valamely gázt, vagy levegőt vagy gőzt vezetünk be, amely az oldatot fölkavarja, s amelynek esetleg oxidáló hatása is lehet. A (49) hevítő és a kavaró kádból az oldat az (51) csövön át a (18) reakciódobba kerül. A füstgázoknak a leírt módon való módon való elnyeletése nemcsak hogy elejét veszi a légkör megfertőzésének, hanem egyúttal hasznosítja is a gázokat. A leírt
