61308. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet keréktapintó sinekhez vasúti biztonsági berendezéseknél
nak több példaképem foganatosítási alakja van föltüntetve. Az 1. és 2. ábrákban függélyes metszetben és fölülnézetben, továbbá a 3. és 5. ábrákban fölülnézetben oly három foganatosítási alak látható, melyeknél a tapintósin állítása a váltóállítószerkezet hatása alatt a kireteszelés közben történik. A 6. ábra a találmány tárgyának váltó-, jelző- vágy másefféle szerkezet állítóvezetékével kapcsolatos alkalmazását mutatja; ez lehet a föltüntetett módon közvetlenül a vezetékkel kapcsolva, vagy pedig a vezeték kényszermozgással egy korongot mozgat el és a tapintósin ezzel a koronggal van kapcsolva. A 7. ábra az állítórudazat további kiképzését mutatja, mely a törés elleni biztonságot célozza. Az 1. és 2. ábrákon (1) az általánosan ismert váltóállítószerkezet korongja, melynek széle a találmány szerint a fogaskerékszerű (2) fogazattal van ellátva. (3) a forgatható tapintósin, mely, ha rudazatát az 1. ábrán látható nyíl irányában eltoljuk, a sinhez közeledik; ha azonban a vágányon jármű áll, a tapintósin a keréktalpba ütközik, miáltal elmozdulása meg van akadályozva. A tapintósin a (4,5) kétkarú emeltyűvel van összekötve, melynek (5) karjában a (6) tolóorr van ágyazva. A (6) tolóorr állandóan a (2) fogaskoszorúhoz támaszkodik, mely célból háromkarú emeltyű gyanánt van kiképezve, melynek (7), illetve (8) karja a fix „(9) fölületre támaszkodik, a tapintósin nyomását pedig a (10) forgásponton veszi át. A (11) vezetőiv, mely a vele együttműködő (16) csap abszolút pályájának megfelelően van alakítva, arra szolgál, hogy megakadályozza állítás közben a tapintósinre gyakorolt külső behatás következtében a (6) tolóorrnak és a (2) fogaskoszorúnak egymáshoz képest való elmozdulását. Az ismertetett szerkezet működése a következő : A váltóállítókorong elforgatása kezdetén a (2) fogaskoszorú, a (6) tolóorr útján elforgatja a (4, 5) kétkarú emeltyűt, mely ekkor a (3) tapintósin rúdját eltolja, amikor is a tapintósin forgáspontja körül elfordul, föltéve, hogy jármű nincs a tapintósin fölött. A további állítás alatt az (1) korong a tolóorrt az ellenkező oldalra viszi át, miáltal a tapintósin súlyhatás alatt ismét visszaesik. Ha jármű van a tapintósin fölött, akkor a tapintósin annak kerékkoszorújába ütközik és az (1) korong elforgatásában még a kireteszelési idő alatt meg van akadályozva. Visszaállítás alatt a szerkezet működése ugyanaz. A (6) tolóorr (7), illetve (8) nyúlványa a (9) fix fölületre feküdvén, a tapintósin súlya a tolóorrt állandóan a fogkoszorúnak szorítja, miáltal a fogaskoszorú a tolóorrt, illetve a tapintósint mindig biztosan magával viszi. A 3. és 4. ábrákon oly foganatosítási alak van föltüntetve, melynél a rendes váltóállítószerkezet a tapintósinnek egyidejű állítása céljából a (12) bütyköstárcsával és az ezzel kapcsolódó (13) csillagszegmenssel van kiegészítve, mely a (14) csap körül forog és mellyel a (15) kar függélyes irányban forgathatóan van összekötve. A (15) kar továbbá a (17) kétkarú emeltyűnek alsó végével van összekötve (4. ábra), míg ezen emeltyűnek fölső vége a (3) tapintósinhez van kapcsolva. Ezen szerkezet működése a következő: Az állítódob elfordulásának kezdetén a (12) bütyköstárcsa a bütyök segítségével a (13) csillagszegmenst középállásba fordítja el. Ezzel egyidejűleg a (15) kar egyrészt a (14) forgáscsap körül vízszintes síkban, másrészt a (13) szegmenssel való csuklós összeköttetése folytán függélyes síkban kitér és ezzel a (17) kétkarú emeltyű (19) végpontját a nyíl irányában elhúzza, miáltal a (3) tapintósin fölemelkedik, föltéve, hogy valamely esetleg fölötté lévő jármű kereke ezt meg nem akadályozza. A dob további elforgása közben elállítja a váltót, miközben a (13) csillagszegmens középső ívénél fogva a tapintósint fölső állásában rögzíti. A dob mozgásának végén, a váltó elreteszelésének időszakában a bütyköstárcsa ismét kapcsolódik a (13) csillagszegmenssel, de most már annak másik nyílásával és tovább forgatja a
