61308. lajstromszámú szabadalom • Állítószerkezet keréktapintó sinekhez vasúti biztonsági berendezéseknél

szegmenst baloldali végállásába, miáltal a (17) kétkarú emeltyű (19) pontja tovább mozog a nyíl irányában, minek következtében a (3) tapintósin ismét lesülyed. Visszaállítás alkalmával a működés ugyanaz. Az 5. ábrában látható foganatosítási alak az előbbitől lényegileg csak abban különbözik, hogy a (12) bütyköstárcsa helyett a (20) fogaskerék és a (13) csillagszegmens helyett a (21) fogasszegmens van alkalmazva, vagyis, hogy a kapcsolódás nincsen megszakítva. A 6. ábra oly szerkezetet mutat, melynél a tapintósin mozgatása váltó vagy más , (huzalvezetékkel működtetendő) készülék át- j állításával egyidejűleg történik. (22) a szo- j kásos huzalvezeték egyik szála, mely á (23) j kétkarú emeltyűt mozgatja állítás alkalmá- | val; ezen emeltyűvel a tapintósin hasonló | rudazat révén van összekötve, mint a 4., | illetve 5. ábrán látható szerkezetnél, vagyis | a (23) emeltyű a (24) húzórúd segítségével | emeli, illetve sülyeszti a tapintósint. | Tapintósineknél előfordulhat az, hogy j valamely jármű éppen akkor halad el fö- | lőtte, midőn fölső állásában van. Ilyenkor az eddigi szerkezeteknél törés kövétkezhetik be. Ezen hátrány kiküszöbölésére szolgál a 7. ábrában látható szerkezet, mely a föntebb ismertetett elrendezések bármelyikén alkalmazható. A mozgást átvivő karok egyike, pl. a (25) kar nincs merev összeköttetésben a tapintósinnel, hanem a (25) karon ágyazott (30) forgásponttal biró (26, 27) kétkarú emeltyű közvetítésével mozgatja a tapintósint, mely kétkarú emeltyűt a (29) ponton rögzített (28) erős kettős rúgó tartja középállásban. Rendes körülmények között a tapintósin állítása ugyanúgy történik, mintha a (25) kar mereven volna a (31) húzórúddal összekötve. Ha azonban éppen állítás közben a tapintósin fölső állásánál halad át fölötte jármű, ez a tapintósint lenyomja és a (31) húzórúd a (26, 27) kétkarú emeltyűt a (28) rúgó nyomása ellenében középállásából kibillenti. Ugyanez történik, ha a váltót és vele a tapintósint akkor állítjuk, midőn fölötte nyugvó jármű áll. Hogy a (26, 27) emeltyű kibillenése után a további állítás meg legyen gátolva, az emeltyű (32) orrával együtt működő (33) ütköző van alkalmazva. A (32) orr a kibillent állásba® a (33) csapba ütközik, míg rendes esetben, azaz a ki nem billent állásban, előtte elmehet. Minthogy továbbá előfordulhat az az eset is, hogy állítás közben éppen abban a pillanatban kerül valamely jármű a tapintósin fölé, midőn a (32) orr a (33) csap előtt van, mely esetben a (26, 27) emeltyű ki nem billenthetvén, törés még mindig bekövetkezhetik, a (33) ütközőcsap célszerűen nem merev ütköző gyanánt van kiképezve, hanem pl. a (34) rúgóval van összekötve úgy, hogy a (32) orr a (33) csapot a (34) rúgó ereje ellenében benyomhatja és így a (26) 27) kar a kibillenésben nincs megakadályozva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Állítószerkezet keréktapintósinekhez szinkrónizmusban mozgó csúcssinekkel bíró váltóknál, továbbá jelzőknél és más efféléknél, jellemezve a tapintósinre közvetlenül a váltó-, jelző stb. állítószerkezetének mozgását átvivő rudazat által. 2. Az 1. igényben védett szerkezet foganatosítási alakja váltókhoz, jellemezve a váltóállítószerkezet valamely forgó részének mozgását a kireteszelés ideje alatt a tapintósinre átvivő rudazat által. 3. A 2. igényben védett szerkezet foganatosítási alakja, jellemezve a váltóállítószerkezet korongján kiképezett fogazás és ezzel a tapintósin súlyának hatása alatt kapcsolódó, átcsukló tolóemeltyű által. 4. A 3. igényben védett szerkezet foganatosítási alakja, jellemezve oly háromkarú tolóemeltyű által, melynek a fogaskoszorúval kapcsolódó kar két oldalán kiképezett másik két karja a végállásokban helytálló támfölülethez szorul, a középső karnak kellő kapcsolódása céljából. 5. A 3. és 4. igényekben védett szerkezetnél a középső karon alkalmazott csap