61297. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémcink és cinkfehér készítésére
cékhez ólomkahH^LfeaátgKoznak. melyek- • bea a vasszulfátból fejlődő kénsavanhydrid | s a fölös kénessav kénsavvá alakul. A szulfátozó pörkölést az ólomkamrákból nyert kénsavval megsavanyított vízzel való lúgzás követi, miáltal koncentrált cinkszulfátoldatot nyerünk. A savat magát nem kell tehát koncentrálni; rendszerint az ércből termelt kénsavmennyiség a szükségletet teljesen födözi. Úgy a klórozó, mint a szulfátozó pörkölést a' szfalerit pörkölésére használatos tokos kemencékben, pl. Hasenclever-kemencékben eszközöljük. A klórozó pörkölésnél a visszamaradt kőzet rendesen nátronsókat tartalmaz, melyek kilúgozhatok. A cinkklorid vagy cinkszulfát oldatait szokott módon szabadítjuk meg a fertőző fémektől; a vasat és alumíniumot pl. oxydálás után pörkölt ércnek vagy szegény szfaleritnek az oldatban való digerálása révén csapjuk le, mikor is a cinkoxyd a vasat kicsapja s önmaga oldatba megy. Ha rezet s esetleg ezüstöt vagy más e csoportba tartozó fémet tartalmazó érc dolgozandó föl, akkor a vas kicsapása után e fémeket vízben elkevert precipitált cinkszulfiddal csapjuk ki; cserebomlás folytán rézszulfid válik ki, a cink pedig oldatba megy. Mangán jelenléte esetén ezt a vas és réz eltávolítása után klóráram vagy hypoklorit vagy káliumpermanganát hozzáadása révén választjuk ki. A kellően tisztított s már csak cinket tartalmazó oldatokat már most következőképen kezeljük: A pl. cinkszulfátoldathoz savas kálciurabiszulfitoldatot adunk, melyet kónessavnak mész vagy kálciumkarbonát fölött való vezetése révén nyerünk víz jelenlétében. Az oldatban jelenlévő mészmennyiségnek akkorának kell lennie, hogy a cinkszulfát kénsavtartalmát teljesen le tudja kötni a következő egyenlet szerint: Zn SOé -f-Ca (OH)a 2SOa +nSOa =Ca S04 + +Zn (OH)2 2SOa +nSOa . A mészszulfát kiválik, míg a cink biszulfit alakjában oldva marad. A esapadékot tetszés szerinti szűrőszerkezetben elkülönítve vízzel mossuk a hozzátapadó cinkoldat visszanyerése céljából. A cinkoldatokat már most vákuumban forraljuk, mikor is kénessav szabadul föl, melyet tornyokba vezetve, a kálciumbiszulfitoldat készítésére használunk föl; a forralt oldatból a cinkmonoszulfit oldhatlanul kiválik. Cinkkloridoldat földolgozásakor a kál ciumbiszulfit hozzáadásakor cserebomlás révén keletkező klókálcfum a cinkszulfittal együtt oldva marad. Ezen oldatot közvetlenül vezetjük az említett vákuumkészülékekbe, ahol kénessavat kiűzzük úgy, hogy a cinkmonoszulfit oldhatlanul kiválik; a káleiumtloridot tartalmazó anyaglúg most már 1 könnyen eltávolítható. A kálciumbiszulfitoldat külön készítését megkerülhetjük azáltal, hogy a cinksóoldathoz a cinkszulfát kénsavtartalmának lekötésére szükséges mészmennyiséget maróvagy égetett- vagy szénsavas mész alakjában az oldatba keverjük s azután nyomás alatt kénessavat vezetünk belé. E célra kavicsgolyókkal s keramikus béléssel ellátott forgó, zárt tartályokat használhatunk, melyekbe a savat szivattyú révén az egyik csapon át sajtoljuk. A keletkező kálciumbiszulfit azonnal reagál és savas cinkbiszulfitot képez, mely oldatban marad a következő képlet szerint: Zn S04 -+- Ca (OH)3 2SOa + nSOa . = mint előbb. A kavicsgolyók arra szolgálnak, hogy meggátolják a mész- vagy égetett mészszemcséknek az oldhatlan kálciumszulfáttal való beburkolódását, ami a mész teljes kihasználását hátráltatná. A reakció befejezte után aí előbb említett módon szűrünk. Ezen módnak az az előnye, hogy a kénessavat nyomás alatt forgó tartályokban hozzuk reakcióba, miáltal a reakciót gyorsítjuk 8 tökéletesítjük. A vákuumkészülékekben kivált cinkmonoszulfitot szárítjuk és vas- vagy kaviesgolyó-
