61034. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti kapcsolók működtetésére

nézetben a működtetőszerkezetnek egy másik foganatosítási alakját mutatják; a 7. és 8. ábrák egy további foganatosítási példának megfelelő nézetei, míg a' 9. és 10. ábrák hosszmetszetben és fölülnézetben azt mutatják, hogy mily módosítások eszközlendők egy közönséges csavaros kapcsoláson, hogy a találmány értelmében legyen működtethető; 11. ábra oly elrendezést mutat, melynek révén a kikapcsoláskor a csuklóskapcsoló két tagja egymáshoz képest rögzíttetik; 12. ábra a 11. ábra A—B szerinti metszete. A rajzokon az (1) vonórudak, a közönséges (2) vonóhorgok, a közönséges (3) tartalékhorgok és ez utóbbiaknak (4) forgáscsapjai szokott elrendezésűek. Noha — miként később látni fogjuk a használatos csavaros kapcsolók lényegtelen változtatásokkal használhatók, ajánlatos az 1., 2. és 3. ábrákon föltüntetett csuklóskapcsoló alkalmazása, mely három főrészből áll, még pedig a tartalékhorog (4) forgáscsapjára függesztett (5) kettős csuklóból, a (6) középtagból és a (7) kapcsolókengyelből. Ez utóbbinak szabad vége lapos és alsó oldalán le van ferdetve, hogy a ki- és bekapcsolást megkönnyítse. Az (5, 6. 7) csuklóskapcsoló ismert módon oly kiképzésű, hogy az (5)' tagnak a vízszintes felé való fordításakor az összes tagok lényegileg egy egyenesbe álljanak be, mint ez a 2. ábrán látható. Az (5) tag e célból pl. kampós (8) nyúlványokkal bír, melyek alulról a (6) tagon keresztbe dugott (9) pecek alá fognak, míg a (7) kengyel (10) nyúlványai a (11) pecekkel vannak kapcsolva, mely a csuklóskapcsoló fölfelé fordításakor a (6) tag alsó oldalához fekszik. A csuklóskapcsolók működtetésére a találmány értelmében a következő szerkezet szolgál : A megnyújtott (4) forgáscsapra egy (vagy esetleg a csap mindegjik végén egy) meghajlított (12) kar van foroghatóan fölfüggesztve, mellyel az 1—4. ábrák értelmében mereven van kapcsolva a (13) rúd, melynek végén a (14) emelő van elrendezve. J A (13) rudat külső vége közelétyen egy (15) 1 kengyel fogja körül, mely egy a kocsira erősített (16) rúdon eltolható. Az 1—3. ábrabeli példánál a (16) rúd egyik vége a szomszédos puffer-fejre van rögzítve, míg másik vége a kocsi (17) homlokgerendájának (18) veretében hosszirányban eltolhatóan van vezetve. A (15) kengyelnek a kocsi felé néző szára (19) kampóval bír, mely a kocsin elrendezett (20) ka&póval foghat össze, ami pl. azáltal létesíthető, hogy a (19) kampót hordó kengyelszárnak a (16) rudat átbocsátó nyílását akkorára méretezzük, hogy a kengyelszárat annyira emelhessük, hogy a (19) és (20) kampók a (15) kengyelnek a kocsihomlok felé való tolásakor összefogjanak. E helyzetbe a (15) kengyelt akkor toljuk, mikor már a működtető szerkezetet használtuk. A leírt szerkezet következőképen működik: Ha két kocsi úgy a vonókapcsolóval, mint a tartalékkapcsolóval az 1. ábra értelmében kapcsolva van, akkor először az alant leírandó módon a kapcsolót lazítjuk s azután a (13) rúd, ill. (14) emelő révén a (12) kar végét a (3) tartalékhorog alá helyezzük, mely alsó oldalán célszerűen mélyedéssel van ellátva, melybe a (12) kar végének (21) pecke foghat be, ami a működést megkönnyíti. Mihelyt a (12) kar és a tartalékhorog összefogtak, a (14) emelő • révén a (12) kart fölfelé fordítjuk úgy, hogy a tartalékhorog az (5, 6, 7) csuklóskapcsolóhoz ütközve, azt fölfelé fordítja el; közvetlen ezután a tartalék-csuklóskapcsoló kiesik a tartalékhorogból, s a (3) horog további megemelése révén a (7) kengyel is kikerül a másik kocsi vonóhorgából, mint ez a 2. ábrából látható. A rendes és a tartalékkapcsolás tehát egy egyetlen fogással oldható. Ha pl. kocsirendezésnél a csuklós vonókapcsölót emelt helyzetben akarjuk rögzíteni, akkor a (22) orrot, mely a (14) emelő végén van kiképezve alulról a kocsi egy (23) szemébe akasztjuk. Ha viszont ugyancsak rendezéseknél csak a vonókapcsolót akarjuk használni, akkor azt közvetlenül a (12) karral működtethetjük, mely ! célb 1 a (6) középső tagnak az (5) tag felé i forduló vége az alsó oldalon egy mélyedés-