61034. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti kapcsolók működtetésére
sel bír, melybe a (12) kar (21) pecke foghat úgy, hogy ekkor a vonókapcsolót a (3) tartalékhorogtól függetlenül működtethetjük. Hogy görbületekben is kapcsolhassunk, a (2) vonóhorognak a (4) forgáscsapot átbocsátó nyílása kifelé bővül úgy, hogy a (4) csap s ezzel az egész kapcsoló oldalirányban játékkal bír. Ugyan-e célból az (5) kapcsolótagnak a vonóhorog felé eső oldalai is legömbölyíttettek. A kapcsoló oldalirányos elfordítása a (13) rúd eltolása által eszközöltetik. Két kocsi kapcsolása úgy történik, hogy a (13) rúd és (12) kar révén az egyik kocsi csuklóskapcsolóját a 2. ábrabeli helyzetbe hozzuk s a kellő pillanatban lebocsátjuk úgy, hogy (7) kengyele a másik kocsi vonóhorgába illeszkedik. A tartalékkapcsolót már most vagy szokott módon kötjük össze úgy, hogy a munkás a kocsik közé lép, vagy pedig a megfelelő működtetőszerkezet segélyével. Ez utóbbi esetben mindkét kocsi működtetőrúdjait egyidőben kell működtetni, még pedig egyikkel az egyik kocsi tartalékhorgát, a másikkal pedig a másik kocsi tartalékkapcsolóját. Hogy e munka egy egyetlen személy által legyen eszközölhető, természetesen szükséges, hogy a kocsi mindegyik végén mindegyik oldalon legyen egy-egy a találmány szerinti működtetőszerkezet. A kapcsoló egy magában véve ismert szerkezet révén feszíthető és lazítható. Az (1) vonórúd a tetszés szerinti (24) járom egyik végéhez van erősítve, melynek másik végében a (25) csavar van ágyazva; e csavar a kocsi alatt szilárdan elrendezett (29) vonórúddal (28) harántrész és (27) rudak révén kapcsolt (26) csavaranyába fog. A (25) csavarra ékelt (30) kúpkerék a (31) kerékkel fog össze, mely a (24) járomban ágyazott (32) tengelyen ül. E (32) tengelynek a (24) jármon túlnyúló végei négyszögletes keresztmetszetűek s ezekre a megfelelő nagy furatú (33) kengyelek tolhatók föl, melyek (34) rudakhoz vannak kapcsolva és a megfelelő kocsioldalon (35) fogantyú révén forgathatók, miáltal a kapcsoló megfeszíthető vagy lazítható. Az 5. és 6. ábrabeli foganatosítási példa az 1—4. ábrabelitől annyiban tér el, hogy a (13) működtetőrúd meg van hajlítva és (36) csukló révén van a (12) karral kapcsolva, mimellett Jriilső vége közelében a kocsira erősített és célszerűen a (23) szemmel egy darabot képező (38) veret (37) hasitékában van vezetve. Ezen foganatosítási . példának működtetési módja egyébként megegyezik a korábbi példáéval. A 7. és 8. ábrabeli példa lényegileg megegyezik áz 5 és 6. ábrabelivel, de még egy szerkezettel van ellátva, mely a csuklóskapcsoló oldalirányos elfordítását megkönnyíti. A (14) emelő ugyanis a köríves (39) karral bír, mely a (23) szem két oldalán elrendezett két (40) horony egyikével foghat össze. A szerkezet működtetésekor a (39) kart egyik vagy másik (40) horonyba illesztjük, miáltal az emelő szilárd forgási- és támpontot nyer, ami a (13) rúdnak hosszirányú eltolását megkönnyíti. A 9. és 10. ábrában a közönséges csavaroskapcsoló oly módosítását látjuk, mely a találmány szerinti készülékkel kapcsolatban használható. A szokásos kapcsolókengyelt célszerűen a korábbi ábrákban föltüntetett (7) kengyellel helyettesítjük, melynek más leírt (11) pecke a kapcsoló megemelésekor a (41) csavarhoz fekszik. Gondoskodás történt továbbá arról, hogy a (7) kengyel, ill. (41) csavar az (5) taghoz képest el ne fordulhasson. E célból a csavar egyik végén a (42) kampót rendezzük el, mely a szomszédos (43) csavaranya fölső síkoldalával fog össze, míg a csavar másik végén (44) kengyelt rendezünk el, melynek egyik kampós szára a másik csavaranya fölső végével fog össze és alsó oldalának (45) furata vagy mélyedése a (14) emelő (22) peckének befogadására alkalmas. A 11. és 12. ábrabeli elrendezés lehetővé teszi a találmány szerinti szerkezetnek az internacionális normálkapcsolókra előírt kapcsolókengyeleknél és vonóhorgoknál való alkalmazását. A (7) és (6) tagok közötti elfordulást korlátozó (11) pecken foroghatóan van ágyazva a (46) kar, mellyel mereven ván egyesítve a (6) tagot körülfogó (47) kengyel. Ha a vonóhorgok szokott módon
