61004. lajstromszámú szabadalom • Javítás gőzmozdonyok és hasonlók csövein

három példakénti kiviteli alakját tünteti föl és pedig az 1. és 2. ábra egy kompound lokomotív, a 3. és 4. ábra egy ikerlokomotiv, az 5. és 6. ábra pedig egy alacsonyan alkalmazott fúvócső részére való kiviteli alakot. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett' kiviteli alaknál a fáradt gőz az (R) kiáramlócsőből a (B) tartányba jut, melynek belsejében a (K) kúp vagy hasonló van alkalmazva. A (B) tartánynak fölső végére a szabályozható fúvócső, illetőleg az (A) kúp vagy tányérszelep van szerelve. A (B) tartányban a fáradt gőzt a csúcsával lefelé, vagyis az (R) cső felé fordított (K) kúp a (B) tartánynak a füstgázok által fölhevített falai felé tereli, minek következtében a gőz túlhevített állapotban jut az (A) szelepbe, mi mellett a fáradt gőz az (R) csőtől az (A) szelephez való haladása közben a magával ragadott olajtól is megtisztul, mely a (B) tartánynak fenekén összegyűlik. A 3. és 4. ábrán föltüntetet.t kiviteli alaknál a fáradt gőz az (Rl, R2) csöveken át a (C) összekötő darabba, innen pedig a (B) tartányba áramlik, ahol összegyűlik, túlhevíttetik é3 az olajtól megtisztul, azután pedig a (T) csövön át a fúvócsőbe, ill. az (A) szelepbe jut. Ez a (T) cső kis mértékben lefelé kúposau bővül, alsó végével közel a (B) tartány fenekéig ér, fölső végével pedig a fúvócsőhöz, illetőleg (A) szelephez csatlakozik úgy, hogy az (Rl, R2) csövekből kiáramló fáradt gőznek, mielőtt a fúvócsőbe jut, a gyűrűalakú (i) hézagon, a (B) tartányon és a (T) csövön kell áthaladnia. Az 5. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál, vagyis alacsonyan fekvő fúvócsöveknél egy alacsony, azonban széles, vagy pedig egy fekvő hengeres (B) tartányt alkalmazunk, mely egy (S) válaszfallal van ellátva úgy, hogy az (R) csőből a (B) tartányba áramló fáradt gőz az (S) válaszfalhoz ütközik, erről visszapattan, s azután a válaszfal két végén lévő (e) nyílásokon át az (o) csatornába és ebből a fúvócsőbe, illetőleg (A) szelepbe áramlik. A (B) tartány itt is gyüjtőteret képez a fáradt gőz részére, mely az olajtól megtisztulva és túlhevítve jut a fúvócsőbe. Annak következtében, hogy a tartányban összegyűlt fáradt gőz a gőzhengerből magával ragadt olajat a tartány fenekén lerakja, a fúvócső, illetőleg (A) szelep állandóan tiszta marad és annak tisztítás céljából való kiégetése fölöslegessé válik, miért is a fúvócsőnek kezelése is mindig könnyű. A (B) tartánynak alkalmazása következtében azonban nemcsak a fúvócsövet, hanem az (R) kiáramló csöveket is védjük az olaj ellen úgy, hogy azokat sem kell tisztítanunk. A (B) tartány tehát a fáradt gőz részére egy rezervoirt képez, amelyből a fáradt gőz tetszésszerinti mértékben a kipuffogóesőbe ereszthető be úgy, hogy közel állandó erősségű huzat létesíthető. Minél nagyobb a tartány, annál állandóbb a huzat, annál szabályosabb a tűzélesztés, annál csekélyebb a szikraképződés, annál állandóbb a gőzképződés és annál szabályosabb az utántüzelés. Minthogy a (B) tartányban a szárazgőz túlhevült, annak következtében sebessége és hatása, s így a huzat is nagyobb. Másrészt a fáradt gőzt nem is kell oly nagy mértékben fojtani, minek folytán az ellennyomás a dugattyúra csökken és így a mozdony sebessége és teljesítő képessége nő. Minthogy a (B) tartányban az olaj lerakódik és a fáradt gőz túlhevül, a mozdonynak kellemetlen és gyakran üzemveszélyes köpködése is teljesen megszűnik. Végül a (B) tartánynak alkalmazása által a kipuffogás hangtompítást is nyer. Magától értetődik, hogy a (B) tartány tetszés szerinti alakkal bírhat, falai a fölület növelése céljából hullámosak lehetnek és a tartányban más alkatrészek is lehetnek alkalmazva, melyek a fáradt gőznek útját meghatározzák és az olajtalanítást elősegítik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Javítás gőzmozdonyok és hasonlók fúvócsövein, azáltal jellemezve, hogy a fúvócső—szelepe, illetőleg a fúvócső nyílása