60853. lajstromszámú szabadalom • Sínpálya drótkötélpályák, főkép egy kötelű pályák számára
viteli alakját mutatja keresztmetszetben. Az 5. és a 6. ábra a sínpályának hossz- és keresztmetszetét ábrázolja a kötélpályának egy alátámasztási ponton való átmeneti helyén. A 7. ábra a pálya elrendezésének hosszmetszetét tünteti föl a két kötélvég összekötésének helyén. Az egyik végén ismert módon lehorgonyzott, a másik végén kifeszített és bizonyos távolságokban alátámasztott (1) kötélen rövid hosszakban a (2) tartók feküsznek föl nyeregszerűen, amelyek viszont a (3) sineket hordják. A (2) tartók lazán s oly hosszban fogják át az (1) kötelet, hogy a kötél megtörésének kizárásával elegendő hosszban viszik át a gördülő teher súlyát a kötélre. A (3) sinek (2. ábra) süvegszerű keresztmetszettel és oly mélyen lefelé nyúló (4) szárakkal borítják be a drótkötelet, hogy súlyponttengelyük lehetőleg mélyen fekszik és a sinek az (1) kötél tengelyére vonatkoztatva, a (2) tartókkal együtt stabil egyensúlyi helyzetben vannak úgy, hogy a kötélpálya akkor is megtartja helyzetét, ha a kötél a megfeszítésnél sodrott volta következtében tengelye körül elfordul. Az új sínpálya a drótkötélnek elmozdulását hosszirányban is megengedi és pedig azáltal, hogy a sinek hosszirányban a (2) tartóikhoz képest — kellő összeköttetésüknél fogva — elmozgathatok. Ily összeköttetés gyanánt pl. amint az ábrázolt kivitelen látjuk, a (2) tartók (5) hasítékaiban vezetett (6) csavarok szolgálhatnak, amelyek a (4) sinszárakba szilárdan vannak beerősítve, az (5) hasítékokban pedig eltolhatók. Ezt a kötést fordítva, ill. más eszközökkel is foganatosíthatjuk. Ha az (1) kötél hosszirányban elmozdul, a (2) pofák rendszerint nem' vesznek részt az -elmozdulásban, de ha mégis elmozdulnának, úgy a mozgásuk nem vitetik át a (3) sínpályára. Hasonló az eset a kötél elfordulásakor is. Egyik esetben sem követi a (3) sínpálya az (1) kötél mozgását, hanem megmarad stabil egyensúlyi helyzetében. Mindazonáltal a (3) sínnek az egyensúlyi helyzetéből való véletlen csekély elbillenése esetére, oldalt a (3) sineken, amint a 3. ábrában a második kiviteli alakon látjuk, a (7) keret van megerősítve, amelyhez a (8) kerékkarimák a sinnek oldalt billenésénél odaütköznek, amidőn a (3) sint a keréknyomás eredeti helyzetébe visszalendíti. A sínpályának egy további kiviteli alakját mutatja a 4. ábra. Ebben az esetben az (1) kötélen lazán fölfekvő (2) tartók és a (3) sinnek velők korrespondeáló része csőfogószerű keresztmetszettel bírnak, amely maga alkot a futópálya oldalán (7) vízszintes karimát. A (3) sin és a (2) tartó (6) csavarokkal vannak egymáshoz erősítve és a (2) tartó alakjához hasonló (10) híd a (2) tartóval szemben alul létesít a (7) karimák között összeköttetést és a (3) sínpályának az (1) kötélről való Ieugrását akadályozza meg. A (2) tartókon innen és túl a (3) sin süvegszerű alakját megtartja és a lefelé nyúló (4) oldalszárai csak a (2) tartók helyén vannak megszakítva. Az új sínpályát célszerűen a kötélvégekkel együtt s ezenfölül még az alátámasztási pontokon erősítjük meg, amint az 5. s a 6. ábrán láthatjuk. Egy ily alátámasztási ponton az (1) kötelet egy ismert, a jelen esetben a (3) sin alakjához hasonló és kellően elosztott (12) süveg borítja, amely a belső végén (13) csapszögekkel a (11) tartóhoz és a külső végén a (14) csapszögekkel a már említett nyeregszerű (2) tartókhoz, míg a (3) sinnek vége az utóbbiakhoz a (14) csapszögekkel van erősítve. A (14) és a (14*) csapszögek a (3) sin és a (2) tartó egyik szárától a másik szárhoz átmenően rendeztetnek el és egymással is még (15) hevederekkel köttetnek össze. Ily módon a (12) kupak és a végéhez csatlakozó sinvég csuklószerüen vannak egymással összekapcsolva úgy, hogy a sínpálya az (1) kötélnek közvetlenül a (11) tartó előtt vagy mögött föllépő behajlásait is követheti. Oly esetekben, ahol lehetőleg takarékoskodni kell a költséggel, a drótkötélnek csak az a része látandó el az új sínpályával, amely a kopásnak leginkább ki van téve, szóval az alátámasztási helyeken.