60848. lajstromszámú szabadalom • Eljárás komló kihasználására, különösen sör készítéséhez

222 — azaz olyan víz alkalmazásánál előnyös, mely. szénsavas meszet vagy más karbonátokat nem tartalmaz, ugyanis kitűnt, hogy a karbonátokban gazdag komlóié a sört meg nem engedhető módon színezi, különösen, ha a komlólevet nyomás alatt főzzük. A hirtelen nyomáscsökkentés továbbá a komlóvirág alatti leveleket a szárról leválasztja anélkül, hogy a levelek (a sejtek szétroncsolódásától eltekintve) ellentétben az ismert komlótépőgéppel, megsérülnének. Ezen körülménynek azért van nagy értéke, mert a kifőtt malátalének a kifőtt komlótól való elválasztásakor a szűrőréteg tisztán marad és a szűrőszita nem tömődik el. A mellékelt rajzon a találmány tárgyát képező eljárásnak egy előnyös alkalmazási módja van föltüntetve sör előállításához. A derítőkád (a)-val van jelelve; (b) az ismert szerkezetű komlóléemelő (montejus) mely fűtés céljából gőzköpenynyel van ellátva. A (c, d) vezeték a (g) cefreüsthöz és az (x) elágazáson át az (f) malátaüsthöz vezet.. A (b) komlótartályban vagy komlómontejusban van az egy sörfőzethez szükséges komlómennyiség. Mindenekelőtt ezen komlót a malátalé elejével vagy utánöntés által bepermetezzük, megfelelő nedvesítés létesítése céljából. A permetező folyadékot a (c, d, x) vezetékeken át az (f) malátaléüsthöz szivattyúzzuk. Ezután a komlótartályt lenn elzárjuk és az elő-malátalevet vagy az utánöntést a (b) montejusban föl hagyjuk gyülemleni mindaddig, amíg a komló sűrű pépszerűen úszóvá nem válik. Ezt követőleg a montejus tartalmát követve, gőz segélyével egészen a forrpontig hevítjük és szükség szerint főzzük, rendszerint lényegtelen túlnyomással és végül a montejust, légmentes elzárása után közvetett gőz hozzávezetése által körülbelül 115— 120° C hőmérsékletre hevítjük és ezen hőmérsékleten egy ideig a keletkező nyomás hatásának vetjük alá. Ezt követőleg a keveréket a (h, i) csővezetékek útján a malátalé-üstbe vagy egy más edénybe emeljük, mimellett azonban a komlófolyadékra kifejtett nyomást állandóvá vagy közel állandóvá tesszük. A komlófolyadékban úszó részecskék tehát ezen nyomás alatt állanak mindaddig, amíg a komlótartály kiürül. Azon a helyen, ahol a komlófolyadék az aránylag szűk (i) csőből az (f) malátalétartályba lép, hirtelen külső nyomástehermentesítés következik be, melynek az a következménye, hogy a komlósejtekben fölhalmozott nyomás ezen igen kicsiny komlórészecskék szétrepesztését (szétrobbantását) létesíti. A hirtelen nyomáscsökkenés következtében a komlórészek mint a szárak, levelek, magok az (i) csőből külön, és pedig szétrepeszteti sejtekkel kerülnek ki, anélkül azonban, hogy a levelek mint olyanok kis részekre lennének szakgatva. A szétrepeszteti sejtek a keserű anyagot és a gyantát már tovább nem kötik le úgy, hogy azok teljesen a sörlébe mennek át és a komló tökéletes kihasználása céljából teljes föltárás létesül. Rendkívül előnyösnek mutatkozott, ha a (b) komlómontejusbe nem visszük be mindjárt az egy sörfőzethez szükséges komlómennyiséget, hanem az eljárást kétszer vagy háromszor ismételjük olyképen, hogy a komlómennyiség felével, illetőleg harmadával dolgozunk. A nyomás, melyet a komlófolyadékra ki kell fejtenünk és ezen nyomásnál alkalmazott hőmérséklet a komló természetétől függ. A rendes komlónál ez a nyomás, ha a komlófolyadék hevítése által létesítjük, mint az már előzőleg említve volt, körülbelül 115—120° C. hőmérsékletnek felel meg. Egy másik kiviteli alaknál a komlófolyadékkeveréket a forrpont alatti hőmérsékletig vagv a forrpontig hevítjük és szükség szerint bizonyos ideig túlnyomás nélkül melegítjük. Ezen főzési idő befejeztével a montejus-t légmentesen elzárjuk és a közvetettgőzmelegítést beszüntetjük. Ezután gőz és légnyomás keverékével vagy nyomólevegővel vagy valamely más megfelelő túlnyomású, illetőleg megfelelő hőmérsékletű gázalakú nyomással a komlófolyadékfölületre hatunk olyképen, hogy a folyadék hőmérséklete ne emelkedjék, azonban a túlnyomás az egész folyadékkeverékre átvitessék.