60821. lajstromszámú szabadalom • Elektromos jelzésjelentő berendezés lokomotívokhoz

___ Megjelent 1913. évi augusztus hó 85-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 60821. szám. V/a/2. OSZTÁLYElektromos jelzésjelentő berendezés lokomotivokhoz. SIEMENS & HALSKE AKTIENGESELLSCHAFT CÉG BERLINBEN. A bejelentés napja 1912 május hó 21-ike. Lokomotivokhoz való egyik, ismert jelzésjelentő berendezésnél a jelzést leesése által létesítő mágnes armatúrát kézzel kell ismét a mágnessarkra nyomni. A jelen találmány célja az, hogy az armatúra leesése után, önműködően nyomódjék ismét a mágnessarkra és hogy ezen újból való rányomódás idő előtt való bekövetkezése meggátoltassék. Az önműködő rányomódás a lokomotív főlégtartályából vett sűrített levegő segélyével történik. A berendezés emellett úgy van kiképezve, hogy a mozdonyvezető figyelmessé tétetik arra is, hogy a főlégtartályban a fékezéshez elégtelen légnyomással hagyja el a mozdonyszínt. A mellékelt rajz a találmány tárgyának példaképen választott kiviteli alakját mutatja vázlatosan. A (4) főtekerccsel és a (2) ellentekerccsel fölszerelt jelzésjelentő elektromágnesen nyugalmi állapotban az (1) telep árama megy keresztül, a mágnes tehát (5) armatúráját magához vonva tartja. Ha a (3) kontaktuskeféknek a földdel összekötött (10) sínekkel való érintkezése folytán a (4) főtekercs rövidre záródik, az (5) armatúrát a most igen erős áram által átjárt (2) ellentekercs mágneses mezeje ellöki és az armatúrával összekötött szines korong előtűnik. Egyidejűleg az (5) armatúra áramkört zár, mély a földdel összekötött (1) telepből az (5) armatúrán, egy (14) kontaktuson és egy (lő) elektromágnes tekercsén át vissza a földbe folyik. Ezen áramkör a nyugalmi állapotot a következő módon állítja ismét helyre: a (15) elektromágnes magához vonja (16) armatúráját és "ezáltal egy a (H) főlégtartályhoz csatlakozó (18) nyomólégvezeték' (17) szelepét megnyitja. Sűrített levegő áramlik tehát a (H) főlégtartályból a (18, 19) vezetékeken át egy kiegészítő (20) kamrába és innen tovább egy (21) hengerbe. Utóbbiban egy (22) dugattyú tolódhat el, melyet egy (23) rúgó hatása rendszerint a rajzon föltüntetett legmélyebb helyzetében tart. A kiáramló sűrített levegő nyomása lassankint fokozódik és végül legyőzi a (23) rúgó erejét, a (22) dugattyút tehát fölfelé tolja, mely a vele összekötött (24) kart is magával viszi. E kar az (5) armatúra alá nyúlik és azt újból rányomja a mágnessarkra, ahol azt most a (4) főtekercs mágneses hatása fogvatartja, minthogy a (3) kefék időközben ismét elhagyták a (10) kontaktussineket.