60739. lajstromszámú szabadalom • Alváz kocsik és más szállítóeszközök számára

zattal van ellátva, melyek ugyanabban a tengelyben vannak elrendezve. A (k, kl) rugók mozgatható (m, ml, m2, m3) ütközővagy pufferiemezek között feküsznek, az (1, 11) rugók pedig egy mozgatható (n) lemez vagy fal és helytálló (g, gl) ütközők között. A szerkezetet körülvevő tok célszerűen a kocsihágcsó alatt van elrendezve úgy, hogy a helyet nem szűkíti és a kocsi külsejét sem befolyásolja. Az (e, el) rudak az (ol, o2) vezetőperselyeken át jutnak a vezetőtokba. Az (n) válaszfal az (n2) orsó által egymással össze- 1 kötött két egyenlő (nl) lemezből áll. A két (nl) lemez által alkotott ürös térben (p, pl) rudak (p2) fejei foglalnak helyet, melyek az (n) válaszfalat mereven kötik össze a szélső (m) és (m3) ütközőlemezekkel, míg a belső (ml, m2) lemezekre az" (e, el) vonórudak hatnak. Ezen utóbb említett (ml és m2) lemezeken a (p, pl) rudak szabadon mennek át; az (m) és (m3) lemezeken (x, xl) anyákkal vannak biztosítva és az (e, el) rudak (e2, e3) csavaranyákkal vannak biztosítva az (ml, m2) lemezeken. Amint a 3. ábrából kitűnik, az (e2) illetve (e3) fejek és a válaszfal közé további (s, s-l) rugók vannak behelyezve. Ezek a rugók árra valók, hogy a csavaranyáknak az (ml) és (m2) lemezeken való jó fölfekvését biztosítsák, főleg pedig arra, hogy a mozgás irányváltoztatásánál meggátolják ezen a helyen lökések föllépését. A leírás további folyamán az (1, 11) rugókat válaszfalrugóknak, a (k, kl) rugókat pedig ütközőrugóknak nevezzük.A rugók akként vannak kiképezve, hogy az (e, el) vonórudak rendesen húzást fejtenek ki a (c, cl) lengő emeltyűk alsó végeire úgy, hogy a lengő emeltyűk fönt összenyomják a (d) rugókat, Ezek a rugók veszik föl tehát a kocsiszekrény súlyát. Látjuk tehát, hogy az (e) rúdra kifejtett húzásnál először is az (ml) lemez húzatik előre és emellett a (k) ütközőrúgó összeszorítása mellett az (m) lemez tolatik előre. Ez a lemez a (p) rudak közvetítésével az (n) válaszfalat, a (pl) rudak közvetítésével pedig az (m3) lemezt viszi magával. Ez utóbbi lemez a (kl) rúgó útján az (m2) lemezre és ennek közvetítésével az (el) rúdra hat úgy, hogy ez ugyanabban az irányban mozog, mint az (e) rúd. A mellső kerékre kifejtett nyomás tehát erős tompítással vitetik át a hátsó kerékre, illetőleg annak (d) rugójára. ' A szerkezetnek akadály fölötti elhaladásánál való működési módja két különböző eset számára az 5. és 6. ábrákban van föltüntetve. A kerékre kifejtett lökést a (k, kl) ütközőrugók veszik föl, melyek a (d) rugókkal együtt nagyrészt a kocsi súlyát is hordják. Ha már most a jármű (b2)-nél aránylag csekély akadályra talál (5. ábra), akkor a lökés először is az illető kerék (d) rúgóját találja, azután pedig a csapja körül forgó (c) lengő emeltyűt, az (e) vonórudat, mely előre huzatik és a (k) rugót, melyet az (ml) ütközőlemez összenyom. Ezen összenyomás folytán az (m) lemez és ezzel együtt a (p) és (pl) rudak előre mozognak, miáltal az ütközés az (m3) ütközőlemezre vitetik át. Ez a lemez (kl) rugót nyomja össze, miáltal ismét az (m2) ütközőlemez csekély mértékben előre lolatik és a lökés az (el) rúd által a hátsó (c) lengő emeltyűre vitetik át. A lengő emeltyű épen úgy, mint a mellső kerékké, csapja körül elforog, a (d) rugót kissé összenyomja és a keretet hátsó végén oly mértékben emeli, mely a kar mellső részének az akadályra találásánál ezen rész emelkedésének felel meg. Ezen átvitelnél a (p) rudak által az (m) válaszfal is tövavitetik és ezáltal az (1) rúgó <a helytálló (g) ütközőkhöz szorulva összenyomódik, míg az (11) rúgó megfelelő mértékben tágul. Ebből következik, hogy az (1, 11) rugóknak az a törekvése, hogy a rugós rendszer többi i"észe mozgásának nagyságát határolja és, hogy ezen rendszert, közvetlenül a lökés felvétele és másik kerékre való átvitele után, a normális helyzetbe visszavezesse ; ezáltal tehát meg van akadályozva, hogy a kocsiállvány vagy keret a pályával párhuzamos helyzetéből kizökkenjen. A keréknek különösen nagy akadályra •