60686. lajstromszámú szabadalom • Teleszkópikus árbóc

— 2 — a kocsikereten, másika a (30) emeltyűn van ágyazva. Ha ezen emeltyűt a (37) nyíl irányában, vagyis előre mozgatjuk mindaddig, míg a két kilincs egymásba ütközik, ezek a, kerék fogazatából kikapcsolódnak, mire a lánc meglazul és a fék nem működik. Ha ellenben a (30) emeltyűt a (38) nyíl irányában toljuk el, akkor a (34) kilincskereket a (36) kilincs elforgatja úgy, hogy a lánc megfeszíttetik, a féktuskó a kerékhez szorul, mimallett a (35) kilincs a (34) zárókerék visszafelé való forgását gátolja. Az egymásba tolható csövekből összeállított árboc szerkezete a következő: A külső (39) árbóccső belsejében a (44) kettős T-alakú keresztmetszetű vasoszlop van elrendezve (1. és 5. ábra), melynek alsó és fölső végére (41), i 11. (42) lánckerekek vannak szerelve, melyek fölött a végnélküli <43) Gall-féle lánc van kifeszítve. Az alsó (42) lánckerék eltolhatóan van ágyazva, miáltal a lánc utánafeszíthető. A legbővebb <39) árboccső alul egy szekrényben végződik, melynek (47) födőlapján a (44) vasoszlop áthatol és melynek (49) fenéklapjában az alsó (42) lánckerék van ágyazva. A (49) fenéklapon kívül két (50) támaszcsap van megerősítve, metyekkel a fölállított árboc a (12) talplemezre támaszkodik. Az árboc (52, 53, 54, 55) csöveit alul •egy-egy (56. 57, 58, 59) gyűrű zárja el, melyeken a (44) oszlop átbocsátására megfelelő nyílás van kiképezve és melyekből -egy-egy (60, 61 és 62) csap nyúlik befelé. E^en csapok a (43) lánc szemeibe nyúlnak úgy,- hogy azokat ez a lánc, ha a (42) kerék forgatásával mozgásba hozatik, egymásután magával ragadja, miáltal a mozgatás irányához képest az egyes csövek kihuzatnak vagy összetolatnak. Hogy a lánc a csapokat egymásután ragadja meg, a lánc pályájának alsó részében a (63) terelőlemez révén úgy van vezetve, hogy az ezen darabon lévő csapok végei ne érjenek a láncba. így a lánc fölfelé mozgásakor először a belső (54) csődarabnak a (63) vezetőlap fölött lévő (62) csapját ragadja meg, miáltal az (56) csődarab kihuzatik. Minden csődarab alsó része a gyűrű fölött kívül kúposán kiszélesedik, a csövek fölső végén pedig egy-egy szintén kúpos betét van. Minden cső kihúzásának a szomszédos csődarab fölső részén lévő belső kúp szab határt, illetve ha a belső csődarab alsó vége a szomszédos cső fölső végéhez ért, akkor az előbbi ezt magával viszi és ez így folytatódik, míg a legutolsó cső is ki van húzva, melynek csapja a (60) fogaskerékkel van helyettesítve, mely a (43) lánc hatása alatt a külső (39) csőnek belső falára erősített (69) fogazott rúdon gördül végig. A (60) kerék helyett természetesen a többi csődarabnál alkalmazott csap itt is alkalmazható. Az egyes csövek fölső végei a (70, 71, 72, 73) karimákkal vannak merevítve. A csődarabok visszac3Úszásának meggátlására minden csődarab alján egy vagy több radiálisán eltolható (74) retesz van elrendezve (4. ábra), melyek a csődarab kihúzásakor a (44) vasoszlop fqlső végén megerősített domború (75) pofák által a következő külső cső falában kiképzett nyílásokba tolatnak. Ezen reteszek külső végei lefelé hajló ferde síklapokkal vannak határolva úgy, hogy a csövek összetolása alkalmával a szomszédos cső által könnyen nyomhatók vissza. A teljesen kihúzott árbóc (76) kötéltárcsákon (1. ábra) átvezetett drótkötelek révén horgonyoztatik le ismert módon. A (76) tárcsák vagy az árboc alsó részén vagy az árboc melletti (77) tengelyen lehetnek elrendezve. A drótkötél a (80) kézikerék forgatása révén föltekercselhető. Az árboc kihúzására, illetve a (42) lánckerék forgatására szolgáló csörlő is a kocsira van szerelve (a rajzon nincs föltüntetve). A horgonyzókötelek a 6. és 7. ábrában részletezett horgonyokhoz köthetők. Ezek két (82) laposvasból képzett nyélen a (83) csapok révén csuklósan megerősített (81) lapátból állanak, mely a (84) rudak révén a (85) kengyellel van összekötve, mely a (82) nyélen eltolható. A (82) nyélvasak között egy élére állított (86) sín van elrendezve, mely magasabb a nyélvasaknál és melynek 90 fokkal csavart végei a nyél-