60579. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fékberendezés blockrendszerekhez
13. ábra a 7. ós 11. ábrán alkalmazott -szeleptest keresztmetszete, a 14. ábra egy időkapcsoló, oldalnézete, mely az áramkört, miután az egy bizonyos ideig meg volt szakítva, zárja, a 15. ábra a 14. ábrához tartozó végnézet, a 16. ábra ugyanezen kapcsoló fölülné- j zete, a 17. ábra a 14. ábrán töltüntetett kapcsolóhoz való állvány nézete, a 18. ábra elektromos jelzőcsengő végnézete, mely zárt áramkör esetén folytonosan csönget, a 19. ábra ugyanennek oldalnézete, végül a 20. ábra a mozdonyrészekkel összekötött kapcsolási szkéma. Az 1. ábrán a találmány tárgyát képező berendezéssel fölszerelt mozdony látható. Az áramot itt oly készülék szedi le, mely a kontaktus sínekkel állandó érintkezésben áll; az áram szigetelt dróton át sorjában a (Cl—C2) időkapcsolóhoz, a (D) elektromos csengőhöz, az (E) rúgós és elektromágneses szelephez, a (C) battériához és innen vissza a mozdony keretéhez folyik; a keretből az áram a fősínekhez vezet. Könnyen beláthatjuk, hogy oly esetben, mikor két mozdony vagy kocsi, melyek mindegyike a föntemlített berendezéssel van ellátva, egyidőben fölfut a kontaktussinek ugyanazon szakaszára, egy áramkör záratik, föltéve, hogy a (C) időkapcsolók mindkét mozdonyon zárva vannak. A (B) kontaktussinnek előnyösen a 'fősínekkel párhuzamosan ezek közepén vannak elrendezve. A kontaktussinek illesztési pontjai (l)-el vannak jelölve. A kontaktussinek célszerűen a talpfákhoz erősített (2) deszkán nyugszanak, mely a kontaktussineket a talajtól vagy a vágány fősínjeitől elszigeteli. A 4. ábrán a (B. B) kontaktussinek a (3) fősint keresztezik és ezen sin alatt szigetelt (4) vezetékek útján vannak egymással összekötve. A kontaktussaru a mozdony vagy kocsi alkalmas helyén alul van elrendezve és az (5) görgőből, valamiat a (6) fémkeféből áll, mely csuklósan van a (8 karimára fölfüggesztve és a (9) rúgó által a (B, B) kontaktuBsinekre nyomatik. A kontaktussarú a (8) karimán lévő (10) orr következtében csak kevéssé nyúlhat a (B, B) kontaktussinek alá. A (8) karimán azonkívül egy hajlékony fémes (8') csúszó kontaktus van megerősítve. Az (5) kontaktusgörgőt a (11) olajcsésze ! olajozza. A tekercs- vagy csavarrugóval, valamint elektromágnessel fölszerelt (E) légkibocsátó készülék (7. és 8. ábra) a (12) szelepből áll, melyet a (13) rúgó működtet, melynek egyik vége a (14) szelepkúpon, másik vége pedig a (15) szeleptok fölső végén van megerősítve. A (16) tárcsa ugyancsak a (14) szelepkúphoz van erősítve és rendszerint azáltal tartatik nyitott helyzetében, hogy a (18) fegyverzeten lévő (17) kampó a (16) tárcsa (19) bevágásába kapaszkodik. A működtetésnek állandó biztosítására az esetben, ha a tekercsrúgó eltörne, a (16) tárcsán (H) orr van kiképezve, melybe a (J) csavarrúgó, mint az a 8. ábrán pontozottan van föltüntetve, beakasztható. A (J) rúgó másik vége a (K) fülbe van beakasztva. A rúgó rendszerint működésen kívül a (15) tok fenekén nyugszik. A két (19V2 ) elektromágnes egymásután van a főáramkörbe beiktatva. Világos ebből, hogy az esetben, ha az áram valamely oknál fogva záratik, a (18) fegyverzet a (19Va) elektromágnesek felé fog mozogni és ezáltal a (16) tárcsa a (19) záró fog alól fölszabadul, mire a tárcsa a (13) vagy (J) rúgó hatása alatt egy negyed fordulattal i balra forgattatik, miáltal a levegő a főlégvezetékből a (21) kibocsátó csőbe áramolhat. A (18) fegyverzet mindaddig fog a (16) tárcsától távol tartatni, ameddig az áramkör zárva marad. Az áramkör megszakításánál a (19l /z) elektromágnesek a (18) fegyverze-1 tet eleresztik, mire ez utóbbi (22) rugalmas szára következtében a (16) tárcsa felé visszamozog. A mozdonyvezető ekkor a (16) tárcsát újra beállíthatja azáltal, hogy a (23) állítórudat (10. ábra) fölfelé húzza. A csavarrúgó, emelő és mágnes által működtetett légkibocsátó szelep (11. és 12. ábra) következőkép van kiképezve. A laza maggal ellátott (24) elektromágnes, mely a (25) tok
