60579. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fékberendezés blockrendszerekhez

végén a (26) csapágy segélyével van megerősítve, sorban van a főáramkörbe beiktatva. Az áramkör zárásánál a (27) laza mag a (24) mágnes hátsó vége felé húzódik, mimellett a (28) emelőt a mágnes felé egynegyed fordulattal elforgatja, úgy amint az a 11. ábrán vonalkázottan föl van tüntetve, miáltal a (20) főlégvezetékben lévő levegő a (21 kibocsátó csőbe jut. A (24) mágnes mindaddig nyitva tartja a (12) szelepet, ameddig az áramkör zárva marad; mihelyt azonban az áramkör megszakíttatik, a (29) rúgó a (28) emelőt azonnal rendes helyzetébe téríti vissza. A (29) rúgó egyik végével a (30) fülbe, másik végével pedig a (31) kötélhez van erősítve, mely a (32) csigákon van átvezetve és azután a (28) emelőhöz van kapcsolva. A 13. ábrán a (12) légkibocsátó szelep keresztmetszete, látható, mely úgy a 7., mint a 11. ábrán föltüntetett berendezésnél föltüntetett berendezésnél alkalmaztatik. A (14) csapkúp rendes helyzetében nyitva áll, ha azonban a (28) emelő által egynegyned fordulattal jobbra forgattatik úgy, a mint az a 11. ábrán vonalkázottan be van rajzolva akkor a (20) főlégvezeték a (21) kibocsátócsővel közlekedik, a mozdonyvezetőnél lévő szelephez vezető (33) cső pedig el van zárva és ezáltal a főtartályban, valamint a mozdonyvezetőnél lévő szelepben a nyomás föntartatik. A (C) időbekapcsoló (14., 15., 16. ábra) a főáramkörbe van iktatva és arra szolgál, hogy a főáramkört megszakítsa és a mozdonyvezetőnek lehetővé tegye, hogy ez vonatját még akkor is meneszthesse, miután a fékeket a fönt leírt berendezés meghúzta. Hogy a berendezést önműködővé tegyük, ha a mozdonyvezető esetleg elfelejtené a kapcsolót zárni, a berendezéssel egy óra van akkép összekötve, hogy az a kapcsolót «gy bizonyos, előre megállapítható idő múltán, önműködően zárja, amit következőkép •érünk el. A (34) kapcsolóemelő, mely a (41) szekrény fenekéből kiáll, a (29) tengelyre van fölhúzva, mely a szekrény fölső részén megerősített (40, 40) függő csapágyakban van ágyazva. A (34) emelő a (35) karban folytatódik, mely a (37) inga (36) orra alá csappanhat. A (37) inga a (40, 40) csapágyakban nyugvó (42) tengelyen függ. Ha a mozdonyvezető a (34) kapcsolót zárni akarja, mielőtt ezt az időkapcsoló működtette a (37) inga alsó vége a (34) emelő felé húzódhat, mely a (35) kart a (36) kart orrnál elereszti, miáltal a (43) rúgó a (34) emelőt a rajzon vonalkázottan föltüntetett helyzetbe viheti vissza. A (44) rúgó a (37) ingát a beállítható (45) ütköző felé húzza. A kapcsoló zárásánál a (34) emelőn lévő (45) kés a (41) szekrény (48) oszlopán megerősített (47) pofák közé lép; ezen oszlopon a (43) rúgó egyik vége is meg van erősítve. Ha a mozdonyvezető a kapcsolót elfelejtené zárni, miután azt előzőleg nyitotta, az időkapcsoló bizonyos idő múltával a kapcsolót a következő módon önműködőlég zárni fogja. A (39) tengelyre (49) kar van fölékelve, melynek fölső végébe az (52) állványokon ágyazott (51) tengellyel összeköttetésben álló (50) rúd lazán beleillik. Az (52, 52) állványoknak körülbelül közepén az (55) tengely nyugszik. A tengely egyik végén az (56) tekercsrúgó, másik végén pedig az (57) fogaskerék van fölékelve, mely az (54) óramű egy fogaskerekébe kapaszkodik. Az (57) fogaskerék oldalfölületéből az (58) csap áll ki, mely a (37) ingába ütközik és ennek alsó részét a (34) emelő felé lendíti ki, mimellett a (35) kar szabaddá válik ós a (34) kapcsoló-emelő az áramkört zárja. Az (52, 52) állványok az (59) talapzat forgáscsapján nyugszanak. A (34) kapcsolóemelő nyitott állásánál az (53) rúgó az (52) állványokat az (54) óramű felé billenti át és ezáltal az (57) fogaskereket az óramű egy fogaskerekével hozza kapcsolatba, miáltal az (57) fogaskerék arra késztettetik, hogy balra forduljon. Ezáltal az (58) csap érintkezésbe jut a (37) ingával és ezt a (34) emelő felé tolja, miáltal a (35) kar a (37) inga (36) arra alól fölszabadul. Ennek következtében a (43) rúgó a (36) kést a (47) pofák közé behúzhatja és az áramkört zárhatja. Ha azután a (35) kar szabaddá válik és