60492. lajstromszámú szabadalom • Dinamóelektromos sebesség, illetve forgásirányváltoztató hajtómű

lektorok épen az erőátviteli célokra rendkívül terhes hátrányaikkal teljesen kiküszöböltetnek. A csatolt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítási példája tengelykapcsolás gyanánt, részben metszett oldalnézetben látható. (Al) á primér- vagy generátoroldal statora, (A2) pedig a szekundér- vagy mótoroldalé. A statorok egy-egy vasgyűrűből állnak és az ékkeresztmetszetű (1) rézgyűrű révén j vannak egymással egy közös gyűrűs testté j egyesítve. Az egyesítés célszerűen a rézgyűrű beolvasztása vagy kemény forrasztása révén történik, hogy jó elektromos kapcsolatot érjünk el. A közös statortest két külső homlokán tömítően vannak megerősítve a (Bl, B2) ágypajzsok, amelyek a satorgyűrű és az ágypajzsok képezte zárt tokban forgó két (Cl, C2) rotor ágyazására szolgálnak. A rotorok tömör hengeres vastesteket képeznek, melyek két szélükön kifelé nyúló gyűrűs nyúlványokkal bírnak. Mindegyik rotor gyűrűs nyúlványai egy körülfutó hornyot határolnak, melyek az (El, E2) gerjesztőtekercsek, valamint az (FI, F2) áramátvivő gyűrűk befogadására szolgálnak; ez utóbbiak rézből készülnek s a befelé forduló (Dl, D2) nyúlványokkal kemény-forrasztás, olvasztás vagy hegesztés révén vannak egyesítve. Ugyanígy vannak fölerősítve a (D1,D2) gyűrűk másik homlokfalaira szerelt gyűrűs (Hl, H2) réztárcsák. A kifelé (2, 2) védőgyűrűk által lefödött gerjesztőtekercsek egyik vége a rotortest (3, 3) furatain és az ezt hordó (4, 4) tengelyvégek furatain keresztül a tengelyekre a tokon kívül szigetelten fölerősített (5, 5) gyűrűkhöz vezet s ezekkel vezetően van kapcsolva, míg a másik vége a megfelelő rotorok vastestéhez közvetlenül van kapcsolva. Az (5, 5) gyűrűkön csúszó (6, 6) keféktől vezetékek visznek a (G) akkumulátor-telephez. Az egyes elemek kontaktusain csúszó (7) emelővezeték van az (1) rézgyűrűvel kapcsolva. Az egész kapcsoló a kétoldalt elrendezett (9, 9) talpak révén a jármű vagy hasonh keretébe szerelhető. A tok belsejébe higanyt töltünk. A (Hl H2) tárcsák szabad homloklapjai, az (FI F2) gyűrűk külső fölületei, valamint a statoroknak ezekkel szembenfekvő gyűrűfölülete foucsoroztatnak. A tok belsejében lévő öszszes többi fölület szigetelő bevonattal láttatik el. A kapcsoló működési módja a követ kező: Ha a gerjesztőtekercseken keresztül áramot küldünk, akkor a statorok és rotorol vastesteiben mágneses mezők létesülnek melyeknek erővonalai a vékony nyilakkal jelzett utak értelméaen haladnak. A mezőli a rotorokban, mihelyt ezek forognak, elektromos erőket redukálnak, amelyek a vastag nyíllal jelzett úton kiegyenlődhetnek,mimellett a nem közvetlenül kapcsolt részek között a higany létesíti az átmenetet. Az áram természetesen jobban terjed ki, mint ahogy a nyíl mutatja s lényegileg homogén üres gyűrű alakját veszik föl, mely az egész kerületre kiterjed. Ezen áram teljesen egyenletes elosztása folytán a mezőre gyakoroll hátrányos visszahatás és ennek folytán örvénylő áramok föllépte ki van zárva, annál inkább, minthogy a mező is teljesen homogén. Az áram a mótoroldal (C2) rotorjában ezen oldal mezőjével forgási nyomatékot létesít, ami a rotort forgásba hozza. Ennek sebessége addig nő, amíg a benne gerjesztett ellenelektromótoros erő a feszültségveszteségek híjján egyensúlyba jut a primér-oldal feszültségével A gerjesztésnek a (7) emelő révén való változtatása által a két gép forgási nyomatékainak és sebességeinek viszonyát tetszés szerint változtathatjuk. Különösen a szekundér-oldal különböző sebességeinél a primér-oldal viszonyait konstansan tarthatjuk, sőt a forgásirányt meg is változtathatjuk, amit esetleg önműködően egy a (7) kontaktusemelőre * ható szabályozószerv révén létesíthetünk. A higanynak nem kell teljesen kitöltenie az üregeket, minthogy a centrifugális erő folytán amúgy is kifelé röpíttetik azon he-