60492. lajstromszámú szabadalom • Dinamóelektromos sebesség, illetve forgásirányváltoztató hajtómű

Megjelent 1913. évi julius hó 31-én, MAGY. KIR SZABADALMI jBS HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 60492. szám. VII/g. OSZTÁLY. Dinamóelektromos sebesség, illetve forgásirányváltoztató hajtómű. KLEINSCHMIDT HANS MÉRNÖK WILMERSDORFBAN. A bejelentés napja 1911 aagusztus hó 14-ike. A találmány tárgya dinamóelektromos aj tómű, mely tetszés szerinti célú szomzédos tengelyek közötti munkaátvitelre lkalmas, különösen ott, ahol a hajtó és ajtott részek közötti áttételi viszonyt, valalint a hajtott rész forgásirányát kényellesen és egyenletesen kell változtatni adni. A hasonló ismeretes átviteli berendezéektől a találmány tárgya lényegileg abban ár el, hogy úgy a generátor, mint a motor 1. motorok számára unipolárgépek alkallaztatnak, még pedig úgy, hogy egyrészt a rimér-gépnek keringő részei, másrészt a zekundér-gépeknek keringő részei csak lektromosan vannak egymással kapcsolva. L kapcsolás célszerűen azáltal eszközölteík, hogy az aggregátum munkaáramai a •épek erővonalmezői mentén lehetőleg sza:adatlanul és egyenletes elosztásban áraaoljanak s emellett lehetőleg rövid utakat rjanak le. E célból a primér- és szekundér;épek közvetlenül egymáshoz szerelhetők így, hogy statorjaik közös tokot képezzelek, amelyben a rotorok szabad homlokapjaikkal egymás felé fordulva foroghatlak. A munkaáram vezetője gyanánt célzerűen a stator és rotor vastestét magát alalmazzuk, mimellett az egymáshoz képest mozgó részek közötti áramátmenetet a súrlódási veszteségek csökkentése céljából előnyösen folyékony vezető közvetítésével eszközöljük, amely üzem közben a centrifugális hatás folytán gyűrűsen kiterjed s ezáltal teljesen homogén szakadatlan áramátvivőt képez. Ismeretesek azok a nagy előnyök, melyeket az unipolár-gép elméletileg különösen a szerkezet egyszerűsége tekintetében nyújt. Nem sikerült azonban eddig az egyszerű szerkezetű unipolár-gépek alkalmazása által az ipart hasznosan fejleszteni, minthogy a megengedhető forgásszámok keretében elérhető feszültségek számára a gyakorlatban nem volt kellő alkalmazási tér. Ha másrészt a gép súlyát teljesen ki akartuk használni, rendkívül magas áramerősségek léptek föl, melyek szintén nem voltak alkalmazhatók. Kis távolságra való elektromos ^erőátvitel céljaira azonban ezen viszonyok teljesen megfelelőek, amit igazol az, hogy az elektromos erőátvitel ára és súlya a találmány alapját képező elv alkalmazása által a használatos elektromos erőátvitel-rendszerekhez képest rendkívüli mérvben csökkenthető. Az unipolár-gépeknek az említett célra való alkalmazása ezenkívül még azt a lényeges előnyt is biztosítja, hogy az érzékeny kol-