60467. lajstromszámú szabadalom • Közúti kocsi mentőkészülék
hogy az (1) ütközőlap a pontozott helyzetében is megmaradjon. A találmány szerinti mentőkészüléknél a •most ismertetett ütközőfölületet függesztjük föl, melynek példaképeni kiviteli alakjait a (6. és 7. ábrák) tüntetik föl. A mentőkészülék (13) kerete a (14) csap körül oly módon van fölfüggesztve, hogy a kocsinak álló helyzetében és a legnagyobb sebességgel való haladása esetén a rajzon föltüntetett helyzetben a földtől egy megengedhető legkisebb távolságban megmarad. Midőn azonban a készüléknek a keréktengellyel párhuzamos (15) keret rúdja az eléje kerülő testtel érintkezik, ennek hatására a kocsi haladási irányával ellenkező értelemben, tehát hátrafelé a (16) nyíl irányában a földre hajlik. A (14) csap a kocsira van erősítve. Minthogy azonban a valóságban a (14) fölfüggesztési pont a kocsival halad a (15) keretrúd és ezzel az egész mentőkészülék nem hátrafelé fog fordulni, hanem függélyes irányban lefelé csúszik s mert elfordulása hátrafelé a (16) nyíl irányában történnék, nem fog a testhez szorulni, az ez irányban föllépő erő hatására. Hogy a testen való lecsúszás könnyebb legyen, a (15) rúd elé & (11. ábrán) föltüntetett (37) görgőt alkalmazhatjuk, miáltal a készülék a testen legördül. A mentőkészüléknek lefelé fordulási, illetőleg a földreesési sebessége a kocsi sebességével arányban függ attól az úttól, j melyen a (15) rúd hátrafelé elfordulva a földre ér: minél nagyobb ezen út, annál kisebb sebességgel, tehát annál nagyobb biztonsággal fog a (15) rúd a testen le•csúszni. Hogy ezt elérjük, a készülék (13) keretét a (14) csap körül úgy függesztjük föl, hogy maga a (14) csap is (17. ábra) a <17) kar közvetítésével a (18) csap körül elforoghat, mikor tehát a (15) rúd a (19) nyíl irányában egy nagyobb utat tesz meg, míg a földre ér. Ez esetben tehát a valóságban lassabban fog az ütközés pillanatában a testen lecsúszni, ami a testre előnyösebb. A találmány szerinti mentőkészülék műíödését még gyorsabbá és ezzel még biztsabbá tehetjük azáltal, hogy a készüléket a valóságban is ténylegesen hátrafelé mozgatjuk, még pedig úgy, hogy a testtel való ütközés pillanatában egy külön erővel hátra rántjuk. Külön erőforrás gyanánt célszerűen alkalmazható, pl. egy elektromágnes, melynek áramkörét az ütközés pillanatában alkalmas módon önműködőlég zárjuk, mire az elektromágnes vasmagja a készüléket hátra rántja. Ezen esetben a test először a mentőkészülék, a keréktengellyel párhuzamos elrendezésű (19) rugalmas ütköző rúdjával (8. és 12. ábrák) érintkezik, mely a lökés tompítására és fölfogására rugalmas szerkezetű. A (19) rugalmas ütközőrúd példaképpeni foganatosítási alakját a (8. ábra) tünteti föl. A kocsi keréktengelyével párhuzamos (19) ütközőrúd a (20) rúdra van erősítve, melyet a (26) spirális rúgó tart a szükséges helyzetben. Ha egy test a (19) ütközővel érintkezésbe jön. ez a (26) rúgó ellenében a (27) aggyal a (15) rúdra forgathatóan helyezett (25) hüvelybe nyomul s míg egyrészt az ütközést csökkenti, másrészt az elektromágnes áramkörét rögtön zárja. Az ütközésnél a (20) rúd behatol a (25) hüvelybe és a rajta lévő (21) fémgyűrű (22) rugalmas kontaktus nyúlványai vezetői összeköttetést létesítenek a (24) áramkör (23) kontaktusai között, miáltal az elektromágnes vasmagja a mentőkészüléket hátra rántja. A találmány szerinti mentőkészülék egy példaképeni foganatosítási alakját közúti kocsira szerelve a (9. és 10. ábra) teszi szemlélhetővé. A készülék (13) kerete, a kocsihoz erősített (28) csapágyban nyugvó (14) rúdra van fölfüggesztve, melyhez az (1) ütközőfölület lapjának egyik végét erősítjük, míg a másik végét a (15) rúd vagy henger közvetítésével a (4) hengerre csavarjuk a már ismertetett módon. A (4) hengernek (30) tengelye a (13) kerethez erősített (29) csapágyban forgathatóan van ágyazva és a kocsihoz erősített (32) vezetőkarban kiképezett (31) vezetékben vezetve. A (33) elektromágnes (34) vasmagja a (24) áramkör zárása esetén a készüléket hátra rántja.
