60216. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

az egés^ motoros jármű visszafelé haladhat. A szokásos, vontatógép és hozzáfüggesztett ekéből álló motoros ekéknél ez — mint tudva van — keresztül nem vihető. Könnyen belátható okokból a hozzáakasztott kocsi járó kerekei azon úgy rendezendők el, hógy a mindenkori menetirányban önműködően beállhatnak. A vontatógép irányító oszlopán a vezető számára könnyen eléihetően kézi foganttyúval ellátott lendítő kerék van ágyazva. A lendítő kerék tengelyére a (11) lánccsigavan fölékelve. A lánccsiga alatt függélyesen a (12) tengelyen egy másik lánccsiga van alkalmazva, mely lánc útján a (11) csigától nyer hajtást. A (12) tengely egyrészt az irányító oszlop talpánál elrendezett csapágybaD, másrészt a (4) öntvény harántirányú furataiban van ágyazva és pedig úgy, hogy egyazon magasságban van, mint a (3) csap. A (12) tengelynek a (4) öntvényt két szárig között fekvő részére pontosan a hengeres (6) szár meghosszabbított tengelyében a (13) lánccsiga van fölékelve, melynek e szerint a (10) lendítő kerék minden mozgásában részt kell vennie. A ^hozzáfüggesztett kocsi keretén alkalmazott csap körül (14) lánckerék, melynek középpontján és középsíkján a (fi) szár hátrafelé meghosszabbított tengelye megy át, forgathatóan van ágyazva. Ezen lánckerékkel szilárdan van összekötve, tehát szintén az említett csap körül elforgatható a (15) fogaskerék. Amint az 1. és 2. ábrákból látni lehet, a (14) kerék és vele a (15) fogaskerék hajtásukat lánc közvetítésével a (13) csigától nyerik. Amint látni lehet, az ilykép létesített lánczhajtóműhöz rendkívüli követelményeket fűzünk, amennyiben egyenetlen, hepe-hupás talajon való haladás alkalmával nemcsak a két lánctengely között lévő távolság váltovik, hanem ezek egymáshoz képest két részben szét is terpesztetnek. A távolság változása a csuklócsap középpontjának a két kerékközéppont összekötő vonalába való helyezése által csak lényegtelen, míg a tengelyek szétterpesztésének behatása azáltal, hogy a két lánckerék pontosan a szétterpesztési tengelyben rendeztetik el, a legkisebb elérhető méi'tékre lett csökkentve. Alkalmas láncnak (kalibrált tagozott láncnak) választása által megbízhatóan működő hajtóművet kapunk. A (15) fogaskerékbe kapaszkodik a (16) fogaskerék, mely a (17) tengelyre van fölékelve, mely a hozzáfüggesztett kocsi keretén elrendezett három csapágyban foroghat. Ezen tengelyre hat (18) csiga van fölékelve, melyeknek kerületén hat lánc vagy más alkalmas vonzószerv végei vannak fölerősítve és pedig úgy, a csigák forgásánál a vonószervek azokra fölcsévelődnek. A hat lánc szabad végei az eketestekhez vannak erősítve és pedig, minthogy az eketestek nem közvetlenül a (18) csigák alatt vannak elrendezve, a keret alkalmas helyein (19) vezető csigák vannak alkalmazva, melyek függélyesen az eketestek lánctámadási pontjai felett vannak. Ha a (10) lendítőkereket jobboldalra forgásba hozzuk, mind a hat eketest fölemeltetik. A lendítőkerék elbocsátásánál ez az eketestek súlya alatt hátrafelé forog és az eketestek lesűlyedését megengedi. Hogy fölemelt eketesteknél ne kelljen a lendítőkereket állandóan fogva tartani, hogy a lesülyedésükben útját álljuk, a (12) tengelyen záró kereket lehet elrendezni, a melybe egy lábitóval ellátott zárókilincs egy rúgó által állandóan beszoríttatik. Ha a lendítőkerék közvetítésével a (12) tengelyt forgatjuk, a zárómű által a hátraforgásban megakadályoztatik úgy, hogy a fölemelt eketestek helyzetükben megtartatnak. A nagyobb világosság kedvéért az 1. és 2. ábrákon be nem rajzolt záróműlábitó a vezető jobb lába alatt van alkalmazva. A lábító lenyomásánál, az előbb fölemelt eketestek a talajba önműködően szállnak le. Az eketestek beállítására a (22) lánc szolgál, mely minden egyes eketest leghátsó végére van erősítve és a járművázon alkalmazott (23) villákba akasztható. Az eketestek emelésére való ezen berendezésnél kézi hajtás van alkalmazva. Rendes viszonyok között és csekélyebb mélységben való szántásnál az emberi erő min-