60216. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

<Jen további nélkül elégséges arra, hogy az ekevasak kihúzása eszközölhető legyen. Ha azonban a viszonyok nehezebbé válnak, ajánlatos az emelőberendezés hajtását géppel eszközölni, mint azt a 3—8. ábrák mutatják. Ezen elrendezésnél a motortól nyeri forgását a (24) tengely, mely azzal együtt állandóan körülforog. Az erőátvitel minéműsége emellett természetesen fontossággal nem bír, és pl., mint azt a 3. ábra mutatja, lánchajtással eszközölhető. A (24) tengely a (25, 26) kúpkerekek segítségével hajtja a (12) tengelyt, amelyen mint már említettük, a (4) kapcsolási villa között a (13) lánckerék van alkalmazva, amelytől az ebevasak emelőberendezése nyeri hajtását. A (25, 26) kúpkerekeket a (27) tok zárja körül, mely egyidejűleg bizonyos karomnyomás túlhaladása esetén önműködően kikapcsolódó karomkapcsolást vesz föl. A (26) kúpkerék szabadon forog a (12) tengely körül és befelé irányított (28) karmokkal van ellátva, melyek a' (12) tengelyen elrendezett tengelyirányban eltolható (29) karmokkal együtt működnek. A (29) karmok a (12) tengellyel szemben rúgó vagy efféle által elforgás ellen biztosítva vannak. A kapcsolás beiktatása (30) szögemelő segítségével történik, mely a (27) tok fenekén elforgathatóan van ágyazva és a (31) lábitó segítségével a kapcsolás arányában kilendíthető.,A (32) csigával a (30) emelő a (29) karmok (33) gyűrűs hornyába úgy kapaszkodik, hogy a (30) emelőnek a nyíl irányában (6. ábra) való kilendítésénél a (28, 29) karmok összekapcsoltatnak. A rúgóval vagy súllyal terhelt (33) zárókilincs által, melynek tetőszerű (34) orra a (30) emelőnek hasonlóan alakított (35) kinyúló részével működik együtt, ezen emelő vagy a kapcsoló vagy a- kikapcsolt helyzetben fogva tartatik. A (28, 29) karmok mint nem önműködően zárók vannak kiképezve úgy, hogy bizonyos ellenállás elérésénél önmagukat kikapcsolni törekszenek. A tetőszerűen kinyúló (34, 35) részek ós továbbá a (33) zárókilincs terhelése folytán az ekevasak emelésével szemben föllépő bizonyos ellenállás mellett a (28, 29) karmok széjjelfeszíttetnek és a (30) emelő a nyíl irányával szemben (6. ábra) a kikapcsolt helyzetbe lendíttetik ki. Amint ^emellett a tetőszerű (34, 35) kiugrások legfölső éleikkel egymás mellett elcsúsztak, a (33, 34, 35) záróberendezés kikapcsoló értelemben közreműködik. A (12) tengelyen ezenkívül még a (36) zárókerék van alkalmazva, mely a (37) rúgós kilinccsel működik együtt és a (12) tengelyt az egyik értelemben zárja. Ezen (37) kilinccsel a (38) emelő által a (39) lábító van összekötve, melynek segítségével az elzárás oldása eszközölhető. Ha az ekevasakat ki akarjuk emelni, a vezető a (31) lábitó tiprása által a (24) és (12) tengelyeket összekapcsolja, ami által az emelőberendezés mozgásba hozatik. Ez addig történik, míg az eketestek helytálló vagy beállítható ütközőbe ütköznek és ily módon az emelőberendezéssel szembeszálló ellenállást növelik. Amint ezen ellenállás bizonyos mértéket túlhaladt, a (24) és (12) tengelyek önműködő kikapcsolódása az előbb leírt módon beáll. Azáltal, hogy a (12) tengely a (36) zárókerék által az egyik értelemben elfordulás ellen biztosítva van, az ekevasak a zárószerkezet kiiktatása után a fölemelt helyzetben mindaddig megmaradnak, míg a mótorkocsivezető által a (39) lábitó segítségével a zárás ismét megszüntettetik és az ekevasak saját súlyuk folytán lefelé sülyednek. A mótorkocsivezető működésének megkönnyítésére, hogy az ekevasak újból való sülyesztésénél helyének elhagyása nélkül és a nélkül, hogy főfigyelme a motorról eltereltetnék, azonnal észre vehesse, hogy az ekevasak a kellő, megkívánt barázdamélységben dolgoznak, a 9—11. ábrákban föltüntetett berendezés van az ekevasak mélységi beállítása céljából elrendezve. A (10) eketalyigakereten a (41)ekevasakat tartó (42) eketestek a (43) csap körül elforgathatóan vannak elrendezve. A 9. ábrán