60184. lajstromszámú szabadalom • Mentőkészülék
2 az ütközés pillanatában, az (5) fogazott rúd közvetítésével a (7) előütközőlap hatására ugrik elő a kocsi elé a földre. A mentőkészülék biztonságának megfelez lően az ütközőfölületet a kocsi legnagyobb sebességénél lehetőleg nagyobb sebességgel kell a föld felé mozgatnunk. Ezt igen l^önnyen elérjük azáltal, hogy a mentőkészülék működését a haladó kocsikerekével kozzuk kapcsolatba, mikor is az (5) fogazott rúd a kocsi haladási sebességénél nagyobb sebességgel fog előhaladni. Az (5) fogazott rudat (8) fogakkal látjuk •el, mely a (9) kocsikerék (10) tengelyére helyezett (11) fogaskerékkel kapcsolódik, és amely rudat (12) rúgó szorít állandóan a fogaskerék felé. A (8) fogaknak a (11.) fogaskerékkel való állandó kapcsolódását rendes körülmények közt a (13) csap körül elforgatható (14) kar akadályozza meg, melyet a (15) kar közvetítésével a (16) rúd által forgatunk el, mire a (8) fogak a (12) rúgó és az (5) rúd önsúlyának hatására kapcsolódnak a (11) fogaskerékkel. A (16) rúd a (17) csap körül kilengő (18) karral van összekötve, melyet a (20) kar közvetítésével a (7) előütköző (22) rudazatához támaszkodó, a kocsikerék tengelyével párhuzamos elrendezésű (21) rúddal lengetünk ki, s amely kilengést a (18) rúdra erősített (19) súlynak a (17) csap körüli nyomatékával még fokozunk Ezáltal a (20) karnak a (7) előütközőlap által való megbillentésénél a <18) kar a (19) súly hatására már önműködőlég húzza a (16) rudat és rántja hátra a (20) kar és (21) rúd közvetítésével magát a <7) előütköző fölületet is. A (7) előütközőlap a (22) rúdra csuklósan oly módon van erősítve, hogy a rajzön föltüntetett nyíl irányában elfordulhat, míg a föld felé a (23) ütküző által rögzítve van. Az (5) fogazott rudat a (24) vezetékben vezetjük. A készülék működése tehát a következő : A test a (7) előütközővel érintkezve ennek hatására a nyíl irányában elmozdul, a (22) hosszirányú és (21) haránt irányú rudak közvetítésével a (20) kart elforgatja. Erre (18) kar kibillen, a rajta lévő (18) súly hatására gyorsítva a pontozott helyzetbe kerül, magával húzza a (16) rudat, mely a (15) kar közvetítésével a (14) alátámasztó kart az (5) fogazott rúd alól elrántja, mely a (12) rúgó és önsúly hatására a (9) kocsikerékre szerelt (11) fogaskerékkel kapcsolódik. A (11) fogaskerék a kocsi forgásának megfelelően az (5) fogazott rudat a (24) vezetékben gyorsan előre a föld felé tolja, miáltal az egész (1) ütközőfölület a földig érően a kocsi elé kerül, s amelyhez most már pontozott helyzetben lévő (7) előütközőlap is simul. A 2. ábra szerinti példaképem foganatosítási alaknál az ütközőfölület alsó része súly és elektromágnes hatására ugrik elő. Az (1) ütközőfölület egyik vége a szerkezet (2) keretéhez rugalmasan erősített (3) rúdjához, a másik vége pedig a rugalmas (4) rúd közvetítésével az (5) rudazat rugalmas vagy rugalmas anyaggal bevont, a kocsikerék tengellyel párhuzamos elrendezésű (6) rúdjához van erősítve. A (21) vezetékben bevezetett (5) rudazat a (9) csap körül elr forgatható (8) karhoz van csuklósan erősítve, mnlyet a (19) vezetékben ágyazott és a (31) csap körül kilengő (17) rúd hasítékában elrendezett (18) kar (27) részével támasztunk alá. A (17) lengőrudat a (7) előütközővel csuklósan szerelt (20) rudazat (22) harántirányú rúdjával forgatunk él a kocsira erősített (31) csap körül úgy, hogy az a (18) kar (27) részét a (8) kar alól elrántja, mely a (26) súly hatására a nyíl irában a föld felé esik, az (5) rudat és vele az ütközőfölület (6) végét, a (21) vezetékben a föld felé tolja. A (26) súly nagysága úgy van megállapítva, hogy az ütközésnél a test ne tudja az (5) rudazatot visszatolni. A (8) karnak alsó helyzetében való rögzítésére a (23. nyúlvány szolgál. A mentőszerkezet működésének gyorsítása és ezzel együtt nagyobb biztonság elérése céljából a (26) súlyon kívül még egy (Í3) elektromágnest is alkalmazunk úgy, hogy a (14) áramkörének az ütközés pillanatában való zárásánál annak (12) vasmagja a (11) rúd elrántja. A (10) karnak pontozott helyzetében és ezzel az (5) rudazatnak alsó helyzetében való rögzítésére:
