60124. lajstromszámú szabadalom • Hajtócsavar vízi és légi járművek számára

része, minek következtében a csavarfölületnek támadó hatása fokoztatik és a meredekebb vagy jobban kiszélesedő mellső rész nagyobb mennyiségű közeget ragadhat magához és a hajtóhatás céljából vonhat el, míg a csavarföiületnek meredekebb hátsó része a közegnek a esavarfölület körletéből való könnyebb és szabadabb távozását tészi lehetővé. A csavarföiületnek meredekebb (c, d) részei az 1. ábrában világosan láthatók és a középső kevésbbé meredekebb rész felé szakadozott vonalakkal vannak határolva. A (b)-esavarfölület kerülete az (f) vastagítással is van ellátva (3. ábra), mely a esavarfölület felé rézsútosan emelkedik és előnyösen kifelé is rézsútosan halad. Ezen vastagítás a sugárirányban kifelé tóduló közeggel szemben bizonyos ellenállást fejt ki, mert a közeg sugárirányú pályájából eltéríttetik. Ha a esavarfölület csakis egy irányban való járásra szolgál, akkor a vastagítás a (b) csavarmenetnek csakis a hajtás irányában hátul fekvő fölületen van elrendezve. Ha azonban a csavart visszajárásra vagy általában a járműnek úgy egy, mint két irányban való mozgatására is akarjuk használni, akkor a csavart mindkét oldalon látjuk el ilyen vastagítással, amint ez a 3. ábrában szakadozott vonalakkal van föltüntetve. A rézsútosan emelkedő vastagítás által az oldalt eltóduló közeg könnyebben áramolhatík vissza. Ennek folytán káros örvénylések keletkezése a környező közegben teljesen megakadályoztatik úgy, hogy ilyen propellercsavarok páronkinti elre idézésé esetében a csavarok egymáshoz közelebb hozhatók, mint ahogy ez eddigelé lehetséges volt anélkül, hogy a csavarok egymást károsan befolyásolnák. Ezáltal elkerüljük azt is, hogy pl. valamely légi járműnek egy másik járműhöz való túlságos közeledése esetében az egyik járműnek csavarja hatástalanul mozogjon, mert a támadási ellenállást károsan befolyásoló örvénylések nem keletkezhetnek. Ha a csavarokat páronként alkalmazzuk, akkor azok egymáshoz képest eltoltan is rendezhetők el vagyis az egyik csavar közelebb fekszik a hajótesthez, mint a másik. A hajó orrán továbbá két csavart is rendezhetünk el, melyek a hajó hosszirányában egymáshoz képest ugyanoly módon lehetnek eltolva, mint azok, melyek a hajó farán vannak elrendezve (7. ábra). Mindkét esetben vagyis amikor a hajtás a jármű farán vagy orrán vagy mindkét végén elrendezett csavarral történik, a szükséges hajtóerő jelentékeny megtakarítása mellett bármilyen tetszőleges menetsebességet érhetünk el, minthogy a csavarnak sajátos kiképzése által az eddiginél nagyobb teljesítmény éretik el. A csavar kerülete, szélessége és sebessége az elérendő sebesség nagyságához alkalmazkodik. Egy vagy két csavarnak a jármű végén való elrendezése esetében aforgási iránynak visszajárásnál való megfordítása által csaknem ugyanazon sebesség érhető el, mint az előrejárásnál. A csavarnak föntebb ismertetett elrendezését a jármű irányítására és párhuzamos eltolására is használhatjuk föl. Ezen esetben a járműnek mindegyik oldalán egy, annak hossztengelyére előnyösen merőleges tengelyen megerősített (g) csavart rendezünk el, melynek (b) csavarfölülete, minthogy a kormányzás mindkét irányban teendő lehetővé, természetesen mindkét oldalon látandó el az (f) vastagítással. Ezen (g) csavarok egyike pl. a hajó középrésze előtt, másika a mögött van elhelyezve úgy, hogy azok a forgási irány szerint egy, a hajót saját függélyes tengelye körül forgató, az egyik vagy másik oldalra ható nyomatékot fejtenek ki. Ha mindkét (g, g) csavart egyazon irányban forgatjuk, akkor a hajó, hossztengelyének irányát megtartva, oldalt párhuzamosan tolódik el. Ilyen módon a (g) csavarok segélyével a hajónak előre- vagy hátrafelé való mozgatása nélkül helyzetváltozást idézhetünk elő. A föntebb ismertetett hajtócsavar ugyanolyan kedvező hatással és egyaránt nagy teljesítménnyel alkalmazható léghajók magassági kormányzására illetve fölemelkedésére és leszállására is.