59982. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadéktartályok, főleg fölületi sűrítők korrosiójának meggátlására

2 -1. ábra egy fekvő föliileti sűrítő hosszmetszetét mutatja. A 2. ábra az anódák egyikét és tartóját szemlélteti, nagyobb léptékben, a szigetelő •eszközökkel együtt. Az (A) fölületi sűrítő (1. ábra) hengeres •(1) köpenyből áll, mely levehető két (2) homloklemezzel, valamint a (3) gőzbeboesátó toldattal és a kondenzált víz lebocsátására szolgáló (4) kiömlési toldattal van' ellátva. Az (1) köpenyben a sűrítő víz számára való <(5) csövek vannak elrendezve, melyeknek végeit ismert módon, a (6) homlokfalak támasztják. A csővégek a (6) homlokfalak és a (2) lemezek közötti kamarákba torkollanak. Ezen kamarák egyike a szokásos módon, a (7) válaszfal által ketté van osztva. Az osztás folytán keletkezett kamarák közül (8) a beömlési kamara, melybe a hűtővíz a (9) csőtoldaton át áramlik be, míg a (10) a kiömlési kamara, melyből a víz (11) átömlési csövön átfolyik ki. Ha a sűrítő üzemben van, a (8) kamarába bevezetett víz az alsó csöveken át a sűrítő másik oldalán lévő (12) kamarába folyik, innen pedig a fölső csöveken át a (10) kiömlési kamarába, melyből a (11) csövön át távozik. A sűrítőben most megfelelő anyagból való <13) tömbök vannak elhelyezve, melyek pozitív elektródák gyanánt szolgálnak, Célszerűen a ^sűrítő (8, 10) kamaráinak mindegyikében egy-egy nagy, (12) kamarájában pedig két (13) tömb vagy anóda van elrendezve. Ezen aiiódákat a sűrítő falaitól vagy többi alkatrészeitől bizonyos távolságban kell elrendeznünk és ezektől teljesen -el kell szigetelnünk. Ezen anódákat megfelelő elektromos áramforrás pozitiv pólusaihoz kapcsoljuk, mely áramforrás negatív pólusa a sűrítő falóhoz van kötve. A rajzban áramfosrás gyanánt a (14) dinamógép vau föltüntetve, melynek negatív pólusa az <a) vezeték útján a sűrítő köpenyével van esszekötve, míg a pozitiv pólus a (b) vezetéken át a (13) anódák mindegyikével egyegy elágazó vezeték útján van összekötve. Az elektromos áramforrásnak olyannak és oly erősnek kell lennie, hogy az anódák és a hűtővízzel érintkező részek között oly feszültségkülönbség uralkodjék, mely elegendő az áramnak, a hűtő folyadékból kiindulva, a sűrítő összes részeihez való keringésének megindítására, még pedig oly elektromotoros erő mellett, mely nagyobb az elektromotoros erőnél, melynek törekvése, hogy a sűrítő tetszőleges részéből kiindulva a hűtővíz felé irányuló áramkeringtetést létesítsen. Emellett minden egyes an ódához az összes árammennyiségnek fölöslegét vezetjük, mely akkor, ha a védő áram nem lép föl, a sűrítő falának azon részéből indulna ki, mely a megfelelő anóda által megvédendő. A gyakorlatban minden veszély nélkül oly feszültséget alkalmazhatunk, mely annak föltétlenül szükséges mértékét lényegesen fölülmúlja; célszerűen a szükségesen fölül tetemesen nagyobb feszültséget alkalmazunk. Azonkívül az áramerősségének lényeges fölöslege is előnyös, eltekintve attól a ténytől, hogy az anódák tönkremenésének sebessége ege ellenáram föllépésével arányos. A szükséges árammennyiség azonban aránylag csekély és így biztonság kedvéért mindig bizonyos fölöslegnek kell lennie, már azért is, mert igen nehéz, sőt lehetetlen a szükséges árammennyiségnek pontos meghatározása, ha a kapott eredményeket föl nem jegyezzük. A leggyakoribb föltételek között, még aránylag nagyméretű sűrítőnél és az anódák föltüntetett elrendezésénél, minden anóda számára 1 ampere áramerősség teljes biztonságot nyújt. Hogy az áramnak az anódákhoz való megfelelő hozzáfolyását biztosítsuk, ezek külön elágazó vezetékek útján vannak az áramkörbe kapcsolva s minden egyes elágazó vezezetékbe ellenállás van kapcsolva, mely a rajzban (151)-nél vázlatosan van föltüntetve. Az anódák föltüntetett elrendezésénél minden anódához egyenlő árammennyiség áramlik. Ellenállások gyanánt magas feszültségek, pl. 110—120 volt alkalmazásánál, különösen izzólámpák alkalmasak, mivel ezek gazdaságosak, kevés helyet igényelnek és az áramnak esetleges megszakadását azonnal jelzik. Emellett lényegte-