59982. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadéktartályok, főleg fölületi sűrítők korrosiójának meggátlására

len, vájjon az áram megszakadását a sűrítő vízhiánya, vagy fémes vezeték törése vagy bármely más ok létesíti. De tetszőleges más ellenállást pl. rheostatot ís alkalmazhatunk, mely különösen kisebb feszültségeknél gazdaságosabb és hatásosabb. Azonkívül (161) ampéremérőt is bekapcsolhatunk, hogy az áramirányát és az áram •összmennyiségét leolvashassuk. A fővezeték kapcsolóval és olvadó biztosítékokkal is van ellátva, ahogy ez a rajzból is kitűnik. A sűrítő összes részeit természetesen az áramforrás negatív pólusával kell vezetőileg összekötni. Mivel sürítőknél rendszerint az összes alkatrészek úgy vannak egymással összekötve, hogy jó fémes kontaktust alkotnak egymással, az áramforrásnak a sűrítő egyetlen egy pontjával való összekötése, amint az a rajzban jelezve van, teljesen elegendő. Ha a berendezés használatánál a kapcsolót az áramzárási helyzetbe hozzuk és a sűrítő vízzel van megtöltve, akkor az anódák a sűrítő részeihez képest elektropozitivekké válnak és az ellenelektromos erő, melynek hatása alatt az áram a hűtővíztől vagy az elektrolittői a sürítőnek az elektrolittel érintkező részeihez igyekszik j keringeni, megakadályozza, hogy a sűrítő részeinek valamely pontjából áram induljon ki úgy, hogy ezen részek kimaratása meggátoltatik. Azonkívül az ellenáram a sűrítő falainak telerakódását és kazánkő képződését akadályozza meg. Ily módon nemcsak a csövek ós a sűrítő más részeinek részleges vagy teljes tönkretétele, hanem kazánkő képződése is meg van gátolva és ennek folyománya gyanánt a teljesítőképesség •csökkenése is. Az anódák előbb vagy utóbb kimaratnak és amikor teljesítőképességük csökken, kicserélendők. Az anódák tetszőleges anyagból és tetszőleges szerkezetűek lehetnek, de célszerű, ha vasból vannak és lapos körtárcsa alakjával bírnak. Ugyancsak tetszőleges módon lehetnek megerősítve, elszigetelve és a (c) drótok hozzákapcsolására szolgáló berendezésekkel ellátva és végül könnyen kicserélhetők. A föltüntetett foganatosítási alak szerint a (13) anóda anyamenetekkei ellátott (14) furattal bír (2. ábra), melybe a fémes (15) tartórudak egyik vége van becsavarolva. Ez a rúd a sűrítő (2) falán hatol át és ettől fiberből vagy más szigetelő anyagból való (16) hüvely által van elszigetelve. A (2) fal és az anóda között a (15) anódatartót szigetelő (17) hüvely veszi körül, ahol ia az érintkezési fölületeknél gummiból vagy más szigetelőanyagból való (18, 19) alátétlemezek vannak közbeiktatva vízszintes zárás létesítésére. A (15) tartó külső végén elrendezett két (20) anyának meghúzása által húzzuk ki a tartót, miközben ez a (17) hüvelyt és a (18, 19) alátétlemezeket az anóda és a (2) fal közé beszorul és ezáltal a tartót rögzíti, egyúttal pedig folyadéknak a tartóhoz való jutását megakadályozza. A (15) tartónak a folyadéktól való további elzárása céljából a (16) hüvely belső vége a (17) hüvelybe van beeresztve. A (16) hüvely vége célszerűen kinyúlik a (2) falból és a (21) korong, valamint egy további, de fémes (22) alátétlemezek által vétetik föl, mely lemezek a (20) anya ós a (2) fal közé : vannak beiktatva. ! Az anódát ily módon az ismertetett eszközök a sűrítő összes részeitől bizonyos távolságban tartják és az egész tartót az anóda és a (2) fal között szigetelőanyag veszi körül teljesen, mely a tartót is megvédi a folyadékok behatása ellen. Az anódától a sűrítő falaihoz keringő áram tehát egyenletesen eloszlik és így az anóda és a sűrítő, valamint a sűrítő és a (15) tartó között rövidzárlat föllépése meg van gátolva. Hogy az anódáknak szükségessé vált kicserélése kívülről is észrevehetővé váljék, arra a következő berendezés való: A (15) tartó egész hosszán (23) hosszfurat vonul végig, melynek belső végét a rácsavarolt (13) anóda zárja el. Ha ez máiannyira van kimarva, hogy a furat fölszabadul, akkor a folyadék ezen furaton át kifolyhat és ily módon a kezelő figyelmét a kérdéses anódára fogja terelni. Az anódák mindegyikét egy helyett két