59975. lajstromszámú szabadalom • Vándorrostély tartókon nyugvó rostélyrudakkal
19. ábra hasonló változat keresztben fekvő rudakkal ellátott láncrostélyok számára, keresztmetszetben. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett első kiviteli alak berendezése a következő: A (3, 4) oldalfalakban vannak ágyazva az (1, 2) tengelyek, melyeket a (8) csiga ismert módon az (1) tengelyre erősített (7) csigakerék útján hoz forgásba. Az (1, 2) tengelyekre erősített (5, 6) lánckerekeken futnak a rostélyláneok, melyek mindegyike a (10) rostélyrúdtartókból és a (11) összekötő tagokból áll. A tartók mindegyike egyegy (9) hasítékkal van ellátva és arra szolgálnak, hogy a végeiken villásan kiképezett (12) rostélyrudakat tartsák. A rostélyrudak- az alsó (13) villaszárakkal a tartók (9) hasítékaiba kapaszkodnak, tehát a hasítékot fölfelé határoló tartórészeket aláfogják és ezen villaszáraikkal a tartókon nyugszanak. A fölső villaszárak a hasítékokat fölül határoló tartórészektől bizonyos távolságban fekszenek úgy, hogy a rostélyhoz áramló égési levegő úgy az említett tartórészekhez, mint a fölső villaszárakkoz férhet. Ezáltal a fölső villaszárak hűttetnek és az elégéstől megóvatnak. Azon esetben, ha a roslélyrudak megfordíthatok, azokat fölső részük elégése után megforgathatjuk és ekkor a tartók (9) hasítékaiba a még jó állapotban lévő, most már alul fekvő fölső villaszárakat vezetjük. A (3, 4) faiakban továbbá a (16) tengely van ágyazva, melyre a recézett (17) henger, valamint a (18) fogaskerék van erősítve. Ez a fogaskerék a (19) kerékkel kapcsolódik, mely a (4) oldalfalban ágyazott csapon forgathatóan van elrendezve és az (1) tengelyre erősített (21) kerékkel kapcsolódik. Az (1) tengely forgása tehát a (21, 19, 18) kerekek közvetítésével a (16) tengelyre és a (17) hengerre vitetik át; a henger recézéseivel a rostélyrudakra egymásután behat és azoknak fölváltva fölfelé irányuló eltolódást kölcsönöz, ami által rázásszerű hatás létesül. A 3. és 4. ábrán föltüntetett második kivitel a leírttól csak annyiban tér el, hogy a tartók nem képezik a (22) rostélyláneok részeit, hanem külön (23) tartókként vannak kiképezve, melyek a rostélylánc (24) csapjaival állanak összeköttetésben. Ezek a tartók úgy, amint az 1. és 2. ábra kapcsán leírt kivitelnél, hasítékokkal vannak ellátva, melyekbe a rostélyrudak alsó (13) villaszára van illesztve úgy, hogy a levegő a (28) nyilak irányában a (15) tartórészekhez és a fölső (14) villaszárakhoz juthat. Hogy a (22) láncot a (23) tartóktól és a (12) rostélyrudaktól tehermentesítsük, a tartók a (25) csapjukra fölhúzott (26) csigák Útján a (27) tartókon vannak vezetve és ezek által vannak alátámasztva. Az 5—8. ábrán látható kivitelnél a (15) tartórészek (7. ábra) a tartók egyéb (10) részeivel a (30) csavarok útján vannak összekötve, mely célból úgy a (10), mint a (15) tartórészek (31, 32) szemekben végződnek. A tartók ezen kétrészú kiképzése egy-egy pár mindkét tartójánál is alkalmazható, rendszerint azonban elegendő csakis a tartók egyikét kétrészűen kiképezni. A rostélyrudak eltávolítása céljából a (30) csavarok egyikét oldjuk és a másikat kissé meglazítjuk, mire a (15) tartórész a (33) nyíl a 7. ábra irányában elforgatható és a ~ rostélyrudak a hasítékokból könnyen eltávolíthatók. Természetes, hogy a tartókban a rostélyrudakkal való kapcsolódás létesítése céljából kiképezett kivágásoknak a tartókon nem kell teljesen keresztül menniök, mely esetben a tartók fölső részeit aláfogó (13) rostélyrészek sem hatolnak a tartókon teljesen keresztül, hanem a tartókba vezeték módjára belenyúlnak. Ily inódon van a 9—11. ábrán föl tüntetett foganatosítási alak kiképezve. A kétrészű tartó (15) része szögalaku keresztmetszetű és a (10) tartórésszel a (30) csavarok útján van összekötve. Itt is elegendő két szembenfekvő tartó közül csak az egyiket kétrészűen kiképezni. A (12) rostélyrudaknak (9) vezetékekből (9. ábra) való kiemelésére a (30) csavarok oldása által a (15) tartórészt eltávolítjuk, mire a rostélyrudak a (34) nyíl irányában fölfelé rézsútosan kihúzhatók, mert a rúd
