59762. lajstromszámú szabadalom • Közúti teherjármű

^Örmoskapcsoló van csúsztathatóan elrendezve, mely a (22) szíjtárcsa küllői közé kapaszkodik, amikor a szíjtárcsa a külső <21) kapcsolóféllel együtt kifelé tolatik úgy, hogy ebben az esetben ném a futókerekek hajtatnak, hanem csak a szíjtárcsa. A (21) kapcsolófél agyában alkalmazott (36) állítócsavar megakadályozza, hogy a két kapcsolóiéi kapcsolaton kívül kerüljön, amikor -a hajtás a közúti mozdony tovamozgatá'•sára használandó. Ez az állítócsavar egyidejűleg az eltolható (21) kapcsolófélnek befelé való mozgását is megakadályozza, amikor csak a szíjtárcsa hajtandó. A (16) tokrészekkel előnyösen egy darabban szögtámaszok vannak kiképezve, melyek a (24) süvegcsavaranya közelében lefelé terjednek és melyekkel (27) acéllemezek vannak összecsavarva, melyek a mozdony tengelye mögött lefelé nyúlnak. Ezen acéllemezek alakja főleg a 14. ábrán látható. Az acéllemezek a mozdony tengelyétől előre is terjednek és itt vezetőlécek gyanánt vannak kiképezve, vagy (28) vezetőlécekkel vannak ellátva, (2. ábra). A (27) lemezek alsó végével a (29) keretgerendák vannak szögecsek által összekötve (3. ábra), mely keretgerendák a tok két oldalán körülbelül egészen a (28) vezetőlécekig egymáshoz párhuzamosak. A keretgerendák azonban ezen vezetőlécektől egy a hosszközépvonalban fekvő pont felé konvergálnak (2. ábra), mely pont a teherkocsi vázától meglehetős távol fekszik. A két keretgerenda mellső végének összekötésére a 2. és 11. ábrán látható, nyeregalakú (30) harántgerenda szolgál. A hosszgerendák a mozdony tengelye előtt és mögött (31) és (32) harántgerendák áltál tartatnak Össze, mélyekre a (33) hosszgerendák fekszenek; az utóbbiak előnyösen U-alakú vastartókból képeztetnek és egy dobogó alátámasztására szolgálnak. A (32) harántgerendák a (34) csapok által a (29) keretgerendákkai vannak összekötve, mint ezt a 3, ábra mutatja. Az emelőszerkezet kerete a (35) hossztagokból áll, melyek mellső végét a (36) haránttag egyesíti. E haránttag közepében a golyóalakú (37) mélyítés • ül (11. ábra). Az emelőkeret a (38) forgáscsap álcal a (29) keretgerendákat összekötő haránttartóvál j lengethetően van összekötve, amennyiben a (38) forgáscsap a (37) mélyítésen áthalad. E két keret összekötése a 2. és 11. ábrán látható. Az emelőkeret (35) hossztagjainak hátsó vége a (29) hossztartók fölött fekszik és (39, 40) lemezeket tart, melyek a (16) tokkal szilárdan összekötött (27) lemezek (28) léceiben vezettetnek. A két keret tehát egymáshoz képest eltolhatóan van elrendezve. Az emelőkeret hossztagjai egy-egy pár (41, 42) szögtámaszt tartanak, melyek oly módon vannak megerősítve, hogy az automobil hátsó tengelye közéjük fektethető. E szögtámaszok elrendezése a 2. és 16. ábrából látható. Az emelőkeret (35) hossztagjainak mellső végén a 9. ábrán rajzolt (43) és (44) támaszok ülnek, melyeknek mellső vége (45) és (46) szorítópofák gyanánt van kiképezve. E két pofa közé a (47) sin helyeztetik be, mely az automobil mellső végén van megerősítve. E sin alátámasztására az automobil (49) kocsirúgói szolgálnak. E rugók két oldalán (48) lemezek (6. és 8. ábra) ülnek melyek úgy a rugók fölé, mint azok alá is terjednek és fölül kiálló végeiken egy-egy (50) harántcsap által vannak összekötve. A harántcsap az (51) excentert tartja, mely az (52) emeltyű vagy fogantyú segélyével olymódon forgatható, hogy a (47) sin leszoríttatik. A (45) és (46) szorítópofák a (47) sin végének fogvatartására szolgálnak és pedig kis darabon az automobil mellső tengelye előtt. A sinnek a pofák között való biztosítására az (54) csap szolgál, melynek csavaranyja az (54a) fogantyúval van ellátva úgy, hogy könnyen forgatható. A (35) hossztagok által képezett keret hátsó vége a következő módon emeltetik föl. A (39) és (40) vezetőlemezek — melyek a kerettel vannak összekötve — fülein egy (55) csap hatol át. E csapon az (56) tag van forgathatóan elrendezve, mely egy másik síkban lengethető (58) taghoz van kötve.