59551. lajstromszámú szabadalom • Kőjárat

Megjelent 1913. évi május hó 24-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 59551. szám. X/i. OSZTÁLY. Kőjárat. NAAMLOZE VENNOOTSCHAP NEDERLANDSCHE FABRIK VAN KUNSTMAALSTEENEN EN COMPLEETE MAALINRICHTINGEN VOORHEEN KOPPÉN & FRINGS TE MAASTRICHT CÉG MAASTRICHTBEN. A bejelentés napja 1912 március hó 30-ika. Elsőbbsége 1911 április hó 3-ika. A jelen találmány célja a vízszintes malomkövekkel bíró kőjáratok azon hátrányainak megszüntetésében áll, amelyeket a malomkőperselynek, valamint a forgatómű és a forgó követ hajtó tengely közötti összeköttetésnek eddig alkalmazott rendszere okozott. Eddig a tengely helyes beállítására a nyugvókőbe fa vagy vas malomkőperselyt helyeztek és azt faékek és zárak segélyével szilárdan rögzítették. Minthogy ez a persely teljesen nyitott, ennélfogva megfelelő kenésre nem' alkalmas, mivel az ágyául szolgáló kő eltolódásakor szintén el kell tolódnia. E perselyben forog tudvalevőleg a tengely. Itt az a .nehézség lép föl, hogy a persely könnyen meglazul és a por, valamint a gabona szabadon a perselybe juthat. Ennek folytán a persely és a tengely közötti súrlódás erősebb lesz, tehát ez utóbbi áthevül és nemcsak a tengelynél és perselynél megszokott hátrányok jelentkeznek, hanem egyúttal a gabonában is nagy veszteség áll be. Szoros összefüggésben áll ezzel a forgókő tengelyének a hajtó tengelyről való hajtása is. Az eddigi forgatóművek hátránya az, hogy a fogaskerekek nem kapcsolódnak pontosan egymásba. Ez a körülmény, valamint az a tény, hogy az eddig alkalmazott talpcsapágy a tengely végével (talpcsappal) együtt áthevült és ennek folytán kikopott, a tengely ferde állását és ezzel együtt a persely fal kikopását, tehát a forgókő ferde irányú forgását vonta maga után. Ennek a következménye viszont az volt, hogy a kövek az egyik helyen gyorsabban őröltek, mint a másik helyen, ami egyfelől rossz őrlést, másfelől pedig nagy erőpazarlást okozott. A fölsorolt hátrányok és ezek következményei a jelen kőjáratnál ki vannak küszöbölve. Ez a kőjárat egy az állótengelyen szilárdan elrendezett, azonban pormentesen tömített malomkőpersellyel bír, mely a téngellyel föl s alá mozgatható és lehetővé teszi, hogy a tengely fogaskereke a hajtókerékkel biztosan és megbízhatóan kapcsolódjék, tekintet nélkül arra, hogy a tengely magasabbra vagy mélyebbre van-e állítva. A tengelynek ilyen elmozdítása, vagyis föl-