59387. lajstromszámú szabadalom • Vízhűtésű üreges tengely ércek pörköléséra való kemencék számára

Megjelent 1913. évi május hó 7-én. MAGY. SZABADALMI SZABADALMILEIRAS 59887. szám, ' XlI/d. OSZTÁLY. Vízhűtésű üreges tengely ércek pörkölésére való kemencék számára. AKTIESELSKABET DANSK SVOVLSYRE- & SUPERPHOSPHATFABRIK CÉG KOPENHÁGÁBAN. A bejelentés napja 1912 január hó 11-ike. Elsőbbsége 1911 július hó 7-ike. Jelen találmány tárgya az ismert és vízhűtésű kavarókarokkal ellátott vízhűtésű üreges tengely sajátságos szerkezete, mely kénkovand és más ércek pörkölésére való mechanikai kemencékben alkalmazható. Az eddig ismert és kavarókarokkal ellátott vízhűtésű üreges tengelyek egy részénél a hűtővizet az üreges tengelybe alulról vezetik be és a víz innen valamennyi kavarókarhoz oszlik szét; a megmelegedett víz ezután az üreges tengelyt fölül hagyja el. A vízhűtés ezen módja azonban nem felel meg jól a célnak, mert a hűtővíz a fölső övekben lévő karokat, hol az égő kovand a legnagyobb hőt fejti ki, nem elég nagy mértékben hűti, minthogy a hűtővíz? mely ezen karokba jut, az üreges tengelyen és a kemence alsó övein át alulról fölfelé való áramlása közben nagy mértékben megmelegedett. Ennek folytán a legfölső övekben a karok között aránytalanul sok kő rakódik le, mely a hűtővíz hatását még inkább csökkenti. Valamely kar eltörése esetén a víz ezen kar belső keresztmetszetével egyenlő nyíláson át a kemencébe ömlik és az üreges tengelybe, valamint valamennyi karba való vízbevezetést a lehető leggyorsabban meg kell szakítani; ezáltal a tengely és a karok között lévő tömítések veszélyeztetnek, amennyiben a hőmérséklet a hűtővíz kimaradása miatt aránytalanul nagy fokra emelkedik. A kemence üzemének ezután következő megszüntetése és az eltörött helyett új karnak beillesztése foly-. tán gyakran több más kar tömítésének újra való szerelése válik szükségessé. Ezen hátrány elkerülése céljából oly berendezést is létesítettek már, mely szerint a hűtővizet az egyes keverőkarokhoz különálló vízbevezető- és vízlevezető-csövekkel vezették hozzá, illetve le úgy, hogy valamely kar eltörése esetén csak az eltört karhoz való vízbevezetést kellett megszüntetni. Ezen ismert szarkezeteknél azonban a megsértett karnak újjal való pótlása nehezen volt eszközölhető, mert a csővezeték kapcsolatát meg kellett bontani és az új karhoz hozzá kellett kapcsolni. Ezen művelet azonban, minthogy az illető részek nehezen voltak hozzáférhetők, csak nagy nehézségek árán volt keresztülvihető. Jelen találmány szerint a be- és kivezető csövek nem közvetlenül a keverőkarokhoz hanem valamely elemhez (tartály vagy efféléhez) vannak kapcsolva, melyre a kar fölszereltetik úgy, hogy a kar kívülről ki-