59147. lajstromszámú szabadalom • Menesztőkből és zárótagokból összeállított megfeszíthető hajtószalag

ben, amely vezető és forgási fölületek gyanánt szolgáló (3) mélyedésekkel, továbbá az (5) vonóheveder számára (51) fölfekvési fölületekkel van ellátva. A 4. ábra a 3. ábra oldalnézetét mutatja, amelyen a menesztőknek egymással kapcsolódó és egymásba illő (3) mélyedései és (4) kiugrásai láthatók. Az 5. ábra oly kivitelt mutat oldalnézetben, amelynél a heveder nem az egymáshoz képest beálló (1) menesztők középvonalában van elrendezve és ez utóbbiakon (6) forgási pontok, illetve fölületek vannak kiképezve. A menesztők, hogy üzem közben beállhassanak, a heveder fölvételére szolgáló kivágásukban itt is (51) fölfekvési fölületekkel vannak a heveder számára ellátva. Az (t) menesztők itt félgömbalakúak, amelyek a tárcsáknak megfelelő alakú vájatában futnak. A 6. ábra a berendezést egy tárcsával együtt elülnézetben és metszetben mutatja. Hogy továbbá a hajtószalag úgy egyes részeit, mint egész berendezését tekintve is lehetőleg tökéletes legyen, az egyes részeken vezetékekre és biztosítékokra van szükség, amelyek a szalagnak a haladási irányból való elfordulását megakadályozzák. Azonkívül zárótagok is szükségesek, amelyek úgy lehetnek kiképezve, hogy a heveder azokba befűzhető legyen, vagy pedig a zárótagok meg vannak osztva és a hevederre vannak kétfelől illesztve. A szalag végei utánfeszíthetők és egymással összeköthetők oly módon, hogy a hevedervégek a záró vagy feszítőtagok segélyével és egy fogószerkezet alkalmazásával együttesen vagy pedig szükség esetén külön-külön egy önműködően záró kilincsmű segélyével húzhatók meg, amely esetben a heveder mindegyik vége a másiktól függetlenül megfeszíthető. A 7—13. ábrák a hajtószalagnak oldalirányú elfordulás és eltolódás elleni biztosítását mutatják. A 7. ábrán az (1) menesztő oly csődarabból áll, amelynek végein lágyabb (2) toldatok vannak elrendezve. A 8. ábra a 7. ábra keresztmetszete, a 9. ábra pedig ugyanannak fölülnézete, amelyen látható, hogy az egymás mellett fekvő és egymást érintő (1) tagok, amelyek üzem közben egymáson kissé elgördülhetnek, oldalirányú elfordulás és eltolódás ellen a (3) mélyedések és a szomszédos (1) tagnak ezen mélyedésekbe némi játékkal nyúló (4) kiugrásai által vannak megvédve. A 10. ábra ugyanezen mélyedéseket és kiugrásokat, a közöttük hagyott játéktér föltüntetésével nagyobb léptékű metszetben mutatja. A 11. ábrán az (1) menesztőnek egy további kivitele látható elölnézetben. Ezen kivitelnél egy hosszúkás (3) központozó mélyedés szolgál biztosításra, amelybe az előlnézetet föltüntető 12. ábra szerint hoszszúkás és legömbölyített (4) kiugrások nyúlnak. A 11. ábra fölülnézetét föltüntető 13. ábrán a (4) kiugrások alakja és a megfelelően kiképezett (3) mélyedésekkel való kapcsolódása is világosan kivehető. A (4) kiugrások a szalagot nemcsak elfordulás, hanem lerézselt (7) fölületük segélyével oldalirányú eltolódás ellen is biztosítják. Hogy a hajtószalag (1) tagjai, kiemelkedő kiugrásaikkal és ezeknek megfelelő mélyedéseikkel együtt szorosan egymás mellett legyenek elrendezhetők úgy, hogy ütközőfölületeik egymáson gördülhessenek anélkül, hogy a hornyolt tárcsákra való fölfutásuk alkalmával ütések lépnének föl, a szorosan egymás mellé fölfűzött tagokat egy zárótag segélyével kell rögzíteni, amely egyúttal a heveder végeit is összeköti. Hogy ez lehetséges legyen, a zárótagokon feszítő és megakasztó szerkezetekre van szükség, mely utóbbiak a 14—24 ábrákon vannak föltüntetve. A 14. ábra egy az (1) tagok közé iktatott tömör testből vagy üreges csőből álló (8) záró vagy összekötő tagot mutat elölnézetben, a 15. ábra pedig oldalnézetben. A (9) heveder utánállítására például egy (10) feszítő fogó szolgálhat, amely az alábbiakban részletesebben le fog iratni. A fogó a (11) hevedervégekre csavarolt és (12) mélyedésekkel ellátott (13) feszítőpofákba kapaszkodik úgy, hogy a heveder az alul villaalakban kiképezett (14) feszítő-