59136. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hengeres tárgyaknak ólommal, ónnal vagy hasonló anyaggal való bevonására

Megjelent 1913. évi április hó 7-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 59186. szám, XVI/e. OSZTÁLY. Eljárás hengeres tárgyaknak ólommal, ónnal vagy hasonló anyaggal való bevonására. MANN & WILLKOMM AKTIENGESELLSCHAFT CÉG HEIDENAUBAN, MINT THEUERKORN PÁL CHEMNITZ-I LAKOS JOGUTÓDJA. Bejelentésének napja 1911 január hó 9-ike. Elsőbbsége 1910 április hó 14-ike. Fémcsöveknek pl. rézcsöveknek ólomból, ónból, vagy hasonló anyagból álló bevonattal való ellátására a legkülönbözőbb eljárásokat használták. Emellett ismételten visszatértek a könnyebben olvasztható fémeknek folyékony állapotban való alkalmazására és ezen folyékony fémet egyszerűen egy köpeny vagy egy mag és bevonandó cső által alkotott hézagba egyszerűen beöntötték, vagy hengeres testeknél úgynevezett röpítő eljárást alkalmaztak. Legalább 3—6 m. hosszú csöveknél ezen eljárásokat természetszerűen nem alkalmazhatták, mert itt teljesen ki van zárva az, hogy valamennyi helyen a fémek egyenletes összeköttetése következzék be és mert a röpítő eljárás az itt szóbajövő csövekre, melyek sok esetben csak kb. 5 cm. átmérővel bírnak, keresztül nem vihető. A kívülről való burkolás a röpítő eljárásnál teljesen kizártnak tekinthető. Kiindulva azon tapasztalati tényből, hogy a folyékonj7

állapotban alkalmazott fém, ha azt fokozatosan hozzuk érintkezésbe a bevonandó fölületekkel, valamennyi helyen, még nagy hosszúságukon is, egyenletes összeköttetést kell hogy eredményezzen, jöttünk rá az alábbbiakban leírt eljárásra, mely a mellékelt rajzon föltüntetett berendezés segélyével foganatosítható. A rajzon az 1. ábra a berendezést kívülről való bevonásra és a 2. ábra belülről való bevonásra ábrázolja,_ melynél a bevonandó cső fokozatosan eltolatik, míg a 3. és 4. ábrák külső bevonásra és az 5. ábra belső bevonásra szolgáló berendezést tüntet föl, melynél a bevonandó cső szilárdan áll. A külső fölületen történő bevonásnál egy kb. 1 m. hosszú (a) csövet köpeny gyanánt függélyesen megerősítünk. A külsőleg bevonandó (b) csövet alsó végén egy az (a) csőben tömítve eltolható (c) kötéssel látjuk el és pontosan függélyesen vezetjük az (a) csőben. Az eljárás kezdetén a (b) cső, alsó végével, tehát a (c) kötéssel fönt, az (a) köpeny fölső vége közelében foglal helyet, ekkor az (i) folyékony fémet, miután a köpenyt belül grafittal bekentük, hogy ne tapadjon és a bevonandó csövet valamely ismert kötőanyaggal, úgynevezett forrasztóvízzel bekentük, a csőbe beöntjük. A fémbeöntésnek megfelelően már most a bevonandó (b) csövet fokozatosan betoljuk az