59042. lajstromszámú szabadalom • Szigetelő hüvely, különösen magas feszültségeknek kitett olajos transzformátorok számára

üzemben is, azaz í mikor azokat transzformátorban alkalmazzuk, az üres járás és a teljes igénybevétel között tetemes hőmérsékletingadozásoknak vannak kitéve, azért mindig fönnforogaz a veszély, hogy az anyag változó összehúzódása és kiterjedése folytán a hüvely belsejében feszültségek lépnek föl, miáltal azok szerkezete meglazul. Ezért gyakran előfordul, hogy a magas feszültség nem a hüvely fölületén, hanem a szigetelőanyag néhány rétegén átütve, a hüvely belsejében csúszik a vasmag felé. A vastagfaló hüvelyek továbbá azon nem jelentéktelen hátránnyal bírnak, hogy dielektromos hisztérézis folytán önmaguktól . erősen fölmelegednek, mely fölmelegedés olajtranszformátoroknál az olaj hőmérsékletéhez hozzáadódik. Ezt a hátrányt ugyan el lehet kerülni azáltal, hogy a vastag falú hüvelyeket két vagy több aránylag vékony falú hüvelyekre osztjuk, amelyek ugyanazon anyagból való pálcák vagy csövek segélyével egymástól bizonyos távolságban tartatnak, ®ly célból, hogy az olaj keringését lehetővé tegyük. (1. Arnold & La Cour, Die Transformatoren, 1910, 229. lap.) Ajánlották már azt is (1. 652027. sz. amerikai szabadalom), hogy a csévék egyes tekercseléseit zsinorokkal vagy szalagokkal vonjuk be, avégből, hogy a hűtőszer a csévókhez juthasson. A zsinorok vagy szalagok azonban lágyságuknál fogva nem nyújthatnak elég támaszt a csévéknek és higroszkópos tulajdonságuknál fogva nem is fejthetnek ki elegendő szigetelő hatást. A jelen- találmány tárgya olyan szigetelő hüvely, különösen magas feszültségnek kitett olajos transzformátorok számára, amelynél úgy a csúszóföiületek keletkezésének veszélye, valamint a dielektromos hisztérézis folytán való önföl melegedés veszélye csökkentve van, sőt majdnem egészen el van hárítva. A hüvely egészen szigetelő anyagból áll, azonban falvastagságának irányéban nem egynemű, hanem részbea kemény és részben lágy. A kemény réteg a hüvelynek a szükséges mechanikai szilárdságot kölcsönzi, míg a lágy föiszívóképee anyagból álló réteg, amely olajjal tele szí-i vódik és amellett mindig lágy marad, a szigetelési föladatnak főrészét végzi; annak kell u. i. a statikai kisülések kezdeti feszültségeit lehetőleg magasra fokozni. A mellékelt rajz a találmány tárgyának egy foganatosítási példáját mutatja. Az 1. ábra ezen foganatosítási példa függélyes metszete, a 2. ábra keresztmetszete. A hüvelynek (a)-val jelzett belső rétege kemény és állhat tisztán keménypapirból vagy az utóbbinak csillámmal való keverékéből. A hüvelynek (b) rétege aránylag lágy és amellett fölszívóképes anyagból, pl: szövetből, itatóspapirból, cellulózpépből vagy másefféléből áll. A hüvelynek (c) vei jelölt külső, aránylag vékony rétege ismét kemény és egy köpenyt képez a (b) réteg lágy anyagának összetartására és a (nem ábrázolt) magas nyomású tekercselés nyomásával szemben, valamint deformáció ellen védelmet alkot. Ezen (c) réteg, úgymint az (a) réteg, keménypapirból, vagy gyapotszalagból stb. állhat. Miután a leírt hüvelyt valamely alkalmas tekercselő géppel föltekercseltük és formáltuk, azt azonnal bemártjuk forró transzformátorolajba; amellyel a lágy réteg tele szívja magát. Ezt a kezelést vákuumkemencében is végezhetjük. Lehet a (c) köpenyt ismert módon fölül és alul körülbelül abban a mértékben, amennyivel a hüvely a (kívül képzelt) magas feszültségtekercselésen túlterjed, levágni, mikor is a lágy és olajjal telített rétegnek szabad, a tekercseléstől kiálló része közvetlen érintkezésbe jut a hüvelyt üzem közben körülvevő transzformátorolajjal. Az említett célok elérésére lehet a hüvelyt bizonyos körülmények között csak két rétegből, t. i. egy kemény és egy lágy rétegből összerakni, mikor is a lágy réteg a kemény rétegen belül vagy azonkívül lehet elrendezve. Lehet azonban egy kemény rétegnek mind a két oldalán is egy. lágy réteget alkalmazni. A leírt hüvelynek önfölmelegedése, bémiképen van is a lágy réteg a kemény réteghez viszonyítva elrendezve, ha nincs is