58966. lajstromszámú szabadalom • Transzmissziós hajtómű

— 3 — hoz, de tengelyirányban elmozgathatóan vannak fölerősítve a (13, 14) kerekek is a (16) karmantyún, míg a legnagyobb át­mérőjű (12) kerék a (13) kerék agyából ki­nyúló (18) karmantyúra van ékelve. A reverzáló (15) és a nagy sebességű (14) kerekek (19), illetve (20) karmantyúk­kal vannak ellátva, melyek egymásfelé van nak fordítva és melyek az alább leírt kap­csoló szerkezet által vannak körülvéve. Ha­sonló kapcsoló szerkezettel van ellátva kü­lönben a (13) keréknek (18) agya és a (12) keréknek (21) karmantyúja, illetőleg agya. Egyenlő tipusú kapcsoló berendezések vannak alkalmazva valamennyi kerék szá­mára és mindegyik arra szolgál, hogy az illető kereket a megfelelő hüvelyen tengely­irányban elcsúsztaesa és a mozgás befeje­zése után végállásában zögzítse. Az egyetlen különbség a kapcsoló beren­dezések között a kapcsoló gyűrűk hasíté­káinak helyzetében és vezetésük irányábau van.1 Az 5—9. ábrákban a kerekek bármelyike számára való kapcsoló szerkezet van föl­tüntetve. A kapcsoló szerkezet forgó elemei tengelyirányú elmozgás ellen biztosítva van­nak a tokból kiszögelő léceknek vagy he­vedereknek megfelelő hasítékaiban. Ezek a lécek vagy hevederek hasítékkal vannak ellátva, hogy a forgó tagokat tengelyirányú mozgásukban meggátolják, ahogy^ez a rajz­ban (22, 23, 24) é3 (25)-nél föl van tün­tetve (2. ábra). A (26) kapcsoló gyűrűt (5. ábra) egy golyós csapágynak (27) külső gyűrűje tá­masztja, melynek belső (28) gyűrűje helyt­állóan van hozzá erősítve a kapcsolandó kerék karmantyújára vagy agyára. Ha a (26) gyűrű két, lényegileg diametrá­lisan szemben fekvő helyen (29, 30) fülek­kel van ellátva (6. ábra), melyek a (26) gyűrűt körülvevő (33) forgókapcsoló gyű­rűknek megfelelő (31, 32) hasítékaiba nyúl­nak (7. ábra). Ezen fülek az egymással szö­get képező (34, 35) és az egymással pár­huzamos (36—37) részekből vannak össze­téve. Ennek megfelelően a forgó (33) kap­csoló gyűrű minden egyes (31) hasítéka egy rézsútos (38) résszel bír, mely mind­két végén az egyenes vonalú (39, 40) ha­sítékokba megy át. Ebből következik, hogy akkor, amikor a (29, 30) fülek a hasítékoknak egyenes (39, 40) részeiben feküsznek, egyenes (36, 37) oldalaik a hasítékoknak oldalfalain pihen­nek és oldalsó mozgásukban meggátoltat­nak. Ha azonban a (33) forgógyűrű elfor­dul, akkor a (29, 30) fülek a belső (26) kapcsoló gyűrűt és az abban nyugvó csap­ágyat és kereket a tengely hosszirányában elcsúsztatják, a hasítékoknak (38) rézsútos iránya folytán. A (29, 30) fülek a forgó (33) gyűrűnek hasítékain átvezetve, a tok helytálló részéig terjednek. Ennek folytán a (26) gyűrűk nem forognak, de a tengely hosszirányában elmozdulhatnak. Az ismertetett berendezésnél egyetlen­egy emeltyű szolgál az összes kerekek ve­zérlésére és ha a berendezés automobilon van alkalmazva, az általánosan ismeretes ós használt H-tipusú emeltyű vezérlése használható. (41) a működtető emeltyű (1. ábra), mely megfejelő emeltyűkar útján a (42, 43) ru­dakkal csuklósan van kapcsolva, ezek pe­dig a (44, 45) emeltyűk útján (3. ábra) rö­vid (46, 47) tengelyeket működtetnek. Ezek a tengelyek alkalmas emeltyűk és rudak segélyével (4. ábra) össze vannak kötve az egyes kerekek számára való és a 7. ábrá­ban föltüntetett forgó kapcsoló gyűrűkkel, melyek a rajz 4. ábráján (48, 49, 50) és (51)-el vannak jelölve. Ahogy ezen ábrából kitűnik, a (15) re­verzáló keréknek forgó (48) kapcsoló gyű­rűje és a kis nehézséget létesítő (12) kúp­kerék forgó (50) kapcsoló gyűrűje akként vannak egymással összekötve, hogy a (41) működtető emeltyűnek (l. ábra) két ellen­tétes irányú mozgása a (12, 15) kúpkere­kek egyikét hozza kapcsolatba a (9) kúp­kerékkel, ahol is biztosítva van az egyik kerékkel létesített kapcsolás szétbontása a másik kerékkel történő kapcsolás megtör­ténte előtt. Hasonlóképpen a (14) kúpkeréknek (49)

Next

/
Thumbnails
Contents