58966. lajstromszámú szabadalom • Transzmissziós hajtómű

— 3 — hoz, de tengelyirányban elmozgathatóan vannak fölerősítve a (13, 14) kerekek is a (16) karmantyún, míg a legnagyobb átmérőjű (12) kerék a (13) kerék agyából kinyúló (18) karmantyúra van ékelve. A reverzáló (15) és a nagy sebességű (14) kerekek (19), illetve (20) karmantyúkkal vannak ellátva, melyek egymásfelé van nak fordítva és melyek az alább leírt kapcsoló szerkezet által vannak körülvéve. Hasonló kapcsoló szerkezettel van ellátva különben a (13) keréknek (18) agya és a (12) keréknek (21) karmantyúja, illetőleg agya. Egyenlő tipusú kapcsoló berendezések vannak alkalmazva valamennyi kerék számára és mindegyik arra szolgál, hogy az illető kereket a megfelelő hüvelyen tengelyirányban elcsúsztaesa és a mozgás befejezése után végállásában zögzítse. Az egyetlen különbség a kapcsoló berendezések között a kapcsoló gyűrűk hasítékáinak helyzetében és vezetésük irányábau van.1 Az 5—9. ábrákban a kerekek bármelyike számára való kapcsoló szerkezet van föltüntetve. A kapcsoló szerkezet forgó elemei tengelyirányú elmozgás ellen biztosítva vannak a tokból kiszögelő léceknek vagy hevedereknek megfelelő hasítékaiban. Ezek a lécek vagy hevederek hasítékkal vannak ellátva, hogy a forgó tagokat tengelyirányú mozgásukban meggátolják, ahogy^ez a rajzban (22, 23, 24) é3 (25)-nél föl van tüntetve (2. ábra). A (26) kapcsoló gyűrűt (5. ábra) egy golyós csapágynak (27) külső gyűrűje támasztja, melynek belső (28) gyűrűje helytállóan van hozzá erősítve a kapcsolandó kerék karmantyújára vagy agyára. Ha a (26) gyűrű két, lényegileg diametrálisan szemben fekvő helyen (29, 30) fülekkel van ellátva (6. ábra), melyek a (26) gyűrűt körülvevő (33) forgókapcsoló gyűrűknek megfelelő (31, 32) hasítékaiba nyúlnak (7. ábra). Ezen fülek az egymással szöget képező (34, 35) és az egymással párhuzamos (36—37) részekből vannak összetéve. Ennek megfelelően a forgó (33) kapcsoló gyűrű minden egyes (31) hasítéka egy rézsútos (38) résszel bír, mely mindkét végén az egyenes vonalú (39, 40) hasítékokba megy át. Ebből következik, hogy akkor, amikor a (29, 30) fülek a hasítékoknak egyenes (39, 40) részeiben feküsznek, egyenes (36, 37) oldalaik a hasítékoknak oldalfalain pihennek és oldalsó mozgásukban meggátoltatnak. Ha azonban a (33) forgógyűrű elfordul, akkor a (29, 30) fülek a belső (26) kapcsoló gyűrűt és az abban nyugvó csapágyat és kereket a tengely hosszirányában elcsúsztatják, a hasítékoknak (38) rézsútos iránya folytán. A (29, 30) fülek a forgó (33) gyűrűnek hasítékain átvezetve, a tok helytálló részéig terjednek. Ennek folytán a (26) gyűrűk nem forognak, de a tengely hosszirányában elmozdulhatnak. Az ismertetett berendezésnél egyetlenegy emeltyű szolgál az összes kerekek vezérlésére és ha a berendezés automobilon van alkalmazva, az általánosan ismeretes ós használt H-tipusú emeltyű vezérlése használható. (41) a működtető emeltyű (1. ábra), mely megfejelő emeltyűkar útján a (42, 43) rudakkal csuklósan van kapcsolva, ezek pedig a (44, 45) emeltyűk útján (3. ábra) rövid (46, 47) tengelyeket működtetnek. Ezek a tengelyek alkalmas emeltyűk és rudak segélyével (4. ábra) össze vannak kötve az egyes kerekek számára való és a 7. ábrában föltüntetett forgó kapcsoló gyűrűkkel, melyek a rajz 4. ábráján (48, 49, 50) és (51)-el vannak jelölve. Ahogy ezen ábrából kitűnik, a (15) reverzáló keréknek forgó (48) kapcsoló gyűrűje és a kis nehézséget létesítő (12) kúpkerék forgó (50) kapcsoló gyűrűje akként vannak egymással összekötve, hogy a (41) működtető emeltyűnek (l. ábra) két ellentétes irányú mozgása a (12, 15) kúpkerekek egyikét hozza kapcsolatba a (9) kúpkerékkel, ahol is biztosítva van az egyik kerékkel létesített kapcsolás szétbontása a másik kerékkel történő kapcsolás megtörténte előtt. Hasonlóképpen a (14) kúpkeréknek (49)