58966. lajstromszámú szabadalom • Transzmissziós hajtómű
_ 4 — és a (13) kúpkeréknek (51) kapcsoló gyűrűi akként vannak egymással összekötve, hogy a (41) működtető emeltyűnek egyszeri hátrafelé és előre való mozgása helyes kapcsolást létesit a közepes sebességek létesítésére szolgáló (13) kúpkerék és a (10) kúpkerék vagy a nagy sebesség létesítésére szolgáló (14) kúpkerék és a (11) kúpkerék között. Az előbbiekből világosan kitűnik, hogy az egyes kerékpárok közötti kapcsolásnak szét kell bontatnia, mielőtt egy másik kapcsolás létesül. A fönti fogaskerekes kapcsoló berendezésnek előnye nyilvánvaló. A fogaskerekek bármelyike bekapcsolható vagy ezen helyzetéből kikapcsolható a (33) gyűrűknek egyszerű elforgatása által. Ez a gyűrű, mely kettős golyós csapággyal van ellátva belső föluletén és közte valamint a kapcsolandó kerék között, lazán és súrlódás mentesen mozog és ha a hasíték végpontjába kerül, helyzetében rögzíttetik, anélkül, hogy elcsúszásoknak volna kitéve és anélkül, hogy a rögzítő szerkezet magán a működtető emeltyűn volna elrendezve. Sem quadráns, sem valami más közbenső zárószervre nincs szükség és a kerekek kapcsolása a működtető emeltyűvel emellett a lehető legkönnyebben foganatosítható. A hasítékok fokozatosan viszik előre a kereket a kapcsolt helyzetbe és ugyancsak fokozatosan történik a kikapcsolás, mikor is az antifrikciós csapágyak az összes oldalirányú nyomásokat kiküszöbölik és a forgó gyűrű és a kapcsoló gyűrű közötti föllépő elcsúszási hajlamot elhárítják. Világos, hogy a hasítékok pontos alakja és szerkezeti részletei sokféleképen változtathatók a mindenkori követelményeknek megfelelően, mimellett a hasítékok úgy alakítandók, hogy a kapcsolandó elemek a szükséges játékot nyerjék. A 10—16. ábrában föltüntetett másik foganatosítási alaknál (101) a berendezés különböző részei számára való tokot jelzi (10. ábra), (102) a hajótengely, mely a tok egyik oldalán csapággyal bír. A hajtott tengely egymáshoz illeszkedő két (103) és (104) részből áll, mely részek a tokban megfelelően vannak ágyazva. A (102) főtengely benyúlik a (101) tokba és (105, 106, 107) kúpkerék-sorozattal van ellátva melyek, amint a rajzból is kitűnik, az osztókör átmérője és a fogak iránya tekintetében térnek el egymástól. A hajtótengelyen tetszőleges számú kereket rendezhetünk el, amely szám függ a létesítendő sebességváltozatok számától. Az ezen kerekeket hordó (102) tengely hosszirányban eltolható úgy, hogy mindig a rajta űlő kerekek valamelyike kerül oly helyzetbe, melyben az párjával kapcsolódik. A föltüntetett foganatosítási alaknál hat oly kerék van elrendezve, melyek a (105, 106) és (107) hajtókúpkerékkel együtt működnek. Ezen kerekek fölváltva kapcsolódnak a hajtott (108) kerékkel,, mely a hajtott (103) tengelyen elcsúsztathatóan van elrendezve. A hajtott (108) kerék két egymással szembenfekvő koszorúsorozatból áll, melyeknek mindegyike konczentrikusan van elrendezve a hajtott'(103) tengelyhez képest. A baloldali (110, 111, 112) koszorúsorozatnak, mely a (102) hajtótengelyen ülő (105), illetve (106) illetve (107) kúpkerékkel kapcsolódik, az a föladata, hogy a (103) tengelyt egyirányban forgassa. A jobboldali (113, 114, 115) koszorúsorozatnak pedig, mely szintén a (102) hajtótengely (105), illetve (106), illetve 107) kúpkerekeivel kapcsolódik, az a rendeltetése, hogy a (103) tengelyt a baloldali (110, 111, 112) keréksorozatnak a (105, 106, 107) keréksorozattal való kapcsolása által létesített forgás irányával ellenkező irányban forgassa. A (110, 111, 112, 113, 114) és (115) kerékkoszorúknak egymáshoz képest elfoglalt helyzete mindig állandó, amit vagy azáltal érünk el, hogy ezeket a koszorúkat egy fémdarabból vágjuk ki, vagy úgy, hogy külön készítjük mindegyiket vagy pedig egy tartó gyanánt szolgáló korongban rendezzük el őket, mely az egyes koszorúkat egymáshoz képest fix helyzetben tartja. Akár egy darabból állítjuk elő az ögszes koszorúkat, akár pedig külön darabokból,
