58966. lajstromszámú szabadalom • Transzmissziós hajtómű

_ 4 — és a (13) kúpkeréknek (51) kapcsoló gyűrűi akként vannak egymással összekötve, hogy a (41) működtető emeltyűnek egyszeri hátra­felé és előre való mozgása helyes kapcso­lást létesit a közepes sebességek létesíté­sére szolgáló (13) kúpkerék és a (10) kúp­kerék vagy a nagy sebesség létesítésére szolgáló (14) kúpkerék és a (11) kúpkerék között. Az előbbiekből világosan kitűnik, hogy az egyes kerékpárok közötti kapcsolásnak szét kell bontatnia, mielőtt egy másik kap­csolás létesül. A fönti fogaskerekes kapcsoló berende­zésnek előnye nyilvánvaló. A fogaskerekek bármelyike bekapcsolható vagy ezen hely­zetéből kikapcsolható a (33) gyűrűknek egy­szerű elforgatása által. Ez a gyűrű, mely kettős golyós csapággyal van ellátva belső föluletén és közte valamint a kapcsolandó kerék között, lazán és súrlódás mentesen mozog és ha a hasíték végpontjába kerül, helyzetében rögzíttetik, anélkül, hogy el­csúszásoknak volna kitéve és anélkül, hogy a rögzítő szerkezet magán a működtető emeltyűn volna elrendezve. Sem quadráns, sem valami más közbenső zárószervre nincs szükség és a kerekek kapcsolása a mű­ködtető emeltyűvel emellett a lehető leg­könnyebben foganatosítható. A hasítékok fokozatosan viszik előre a kereket a kap­csolt helyzetbe és ugyancsak fokozatosan történik a kikapcsolás, mikor is az antifrik­ciós csapágyak az összes oldalirányú nyo­másokat kiküszöbölik és a forgó gyűrű és a kapcsoló gyűrű közötti föllépő elcsúszási hajlamot elhárítják. Világos, hogy a hasítékok pontos alakja és szerkezeti részletei sokféleképen változ­tathatók a mindenkori követelményeknek megfelelően, mimellett a hasítékok úgy ala­kítandók, hogy a kapcsolandó elemek a szükséges játékot nyerjék. A 10—16. ábrában föltüntetett másik foganatosítási alaknál (101) a berendezés különböző részei számára való tokot jelzi (10. ábra), (102) a hajótengely, mely a tok egyik oldalán csapággyal bír. A hajtott tengely egymáshoz illeszkedő két (103) és (104) részből áll, mely részek a tokban meg­felelően vannak ágyazva. A (102) főtengely benyúlik a (101) tokba és (105, 106, 107) kúpkerék-sorozattal van ellátva melyek, amint a rajzból is kitűnik, az osztókör átmérője és a fogak iránya te­kintetében térnek el egymástól. A hajtótengelyen tetszőleges számú kere­ket rendezhetünk el, amely szám függ a létesítendő sebességváltozatok számától. Az ezen kerekeket hordó (102) tengely hossz­irányban eltolható úgy, hogy mindig a rajta űlő kerekek valamelyike kerül oly helyzetbe, melyben az párjával kapcsolódik. A föltüntetett foganatosítási alaknál hat oly kerék van elrendezve, melyek a (105, 106) és (107) hajtókúpkerékkel együtt mű­ködnek. Ezen kerekek fölváltva kapcsolódnak a hajtott (108) kerékkel,, mely a hajtott (103) tengelyen elcsúsztathatóan van elrendezve. A hajtott (108) kerék két egymással szem­benfekvő koszorúsorozatból áll, melyeknek mindegyike konczentrikusan van elrendezve a hajtott'(103) tengelyhez képest. A balol­dali (110, 111, 112) koszorúsorozatnak, mely a (102) hajtótengelyen ülő (105), illetve (106) illetve (107) kúpkerékkel kapcsolódik, az a föladata, hogy a (103) tengelyt egy­irányban forgassa. A jobboldali (113, 114, 115) koszorúsorozatnak pedig, mely szintén a (102) hajtótengely (105), illetve (106), illetve 107) kúpkerekeivel kapcsolódik, az a rendel­tetése, hogy a (103) tengelyt a baloldali (110, 111, 112) keréksorozatnak a (105, 106, 107) keréksorozattal való kapcsolása által létesí­tett forgás irányával ellenkező irányban forgassa. A (110, 111, 112, 113, 114) és (115) ke­rékkoszorúknak egymáshoz képest elfoglalt helyzete mindig állandó, amit vagy azáltal érünk el, hogy ezeket a koszorúkat egy fémdarabból vágjuk ki, vagy úgy, hogy kü­lön készítjük mindegyiket vagy pedig egy tartó gyanánt szolgáló korongban rendezzük el őket, mely az egyes koszorúkat egymás­hoz képest fix helyzetben tartja. Akár egy darabból állítjuk elő az ögszes koszorúkat, akár pedig külön darabokból,

Next

/
Thumbnails
Contents