58615. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke

vezetődarabok közvetítésével akkép, hogy a lehorgonyzó lassan, nem lökésszerűen hatol a földbe. Ehelyett a lassú, nem lökésszerű behatolást azáltal is elérhetjük, hogy az egész ekekocsivázt állítjuk kissé rézsútosan be. miáltal a vezetőpálya rézsútosságát érjük el. Lehet azonkívül, hogy a lehorgonyzók pontosan függőleges behatolását vagy kihúzását elérjük, a vezetőpályát, mely között a lehorgonyzók a munkahelyzetben mindkét forgásirány felé zártan fekszik, nem két párhuzamos belső és külső vezetékből képezni, hanem azok a görbületi részeken divergálhatnak és pedig akként, hogy a belső vezetékpálya a külsőtől a vízszintesben mérve körülbelül egy lehorgonyzó kocsi hosszának felével álljon el úgy, hogy a lehorgonyzó kocsik ezen kanyarulatos részben a vízszintessel párhuzamosan vezettetnek, a lándzsák tehát a talajhoz képest teljesen függőlegesen emeltetnek, illetve sülyesztetaek. A találmány tárgya a mellékelt rajzon példaképeni kiviteli alakjában van föltüntetve, nevezetesen az 1. ábra az egyik kiviteli alak oldalnézete, a 2. ábra fölülnézete, a 3. ábra metszete az 1. ábra A—B vonala szerint, a 4. ábra a vezetőpálya metszete, mely a lehorgonyzó lándzsáknak a talajba való lassú behatolását és ábból való lassú kihúzását biztosítja, az 5. ábra oly vezetőpálya, mely a lehorgonyzó kocsinak teljesen függőleges sülyesztését és megemelését teszi lehetővé a belső és külső vezetőpályának a kanyarulatokban való eltérése következtében. (1) a mótorkocsiváz, mely a (2) ülésből a (3) kormánykerék segélyével ismert módon beállítható (4) mellső kerekekkel és az (5) hátsó, kerekekkel van fölszerelve. A mellső kerekek vagy ezek egyike a különböző szántási barázdáknak megfelelően magassági irányban is beállíthatók, ha a kerekek a barázdában futnak vagy az egész ekekocsivázat rézsútosan beállíthatjuk és ezáltal a lehorgonyzóknak a földbe való lassú behatolását elérjük. Épúgy lehet mind a négy kereket a megemelésre és sülyesztésre kiképezni, hogy a gépet bármely szög alatt lehessen beállítani és hogy göröngyös utakon haladásnál se legyünk a lándzsák által akadályozva. Végül lehet beállítható kerekek alkalmazása esetén tetszőlegesen hosszú lándzsákat alkalmazni és amellett a vezetőpályát tetszőleges magasan a talaj fölött elrendezni úgy, hogy azok por és piszok ellen meg vannak védve. A váz hossztartóinak belső oldalán (6) és (7) lánckerekek vagy kötélkorongok vannak elrendezve, melyek köré végnélküli (8) láncok, kötelek, szíjak vagy effélék futnak. Ezen (8) láncokon vannak a földbe hatoló (9) horgonyzók vagy rögzítők a következő módon megerősítve: A (8) láncokon, melyek célszerűen csuklós láncokat alkotnak, keresztülmenő (10) tengelyek vannak, fölfüggesztve, melyeknek végei célszerűen csuklóslánccsapok gyanánt vannak kiképezve. A (10) tengelyeken ágyazott (11) pajzsok között a (9) lehorgonyzó szervek (lándzsák) vannak elrendezve, melyek a (11) pajzsokhoz képest különböző helyzetekben úgy állíthatók be, hogy a (11). pajzsoknak és a lehorgonyzó szerveknek az illető helyzetekben egymás fölött fekvő (12) nyílásain rudakat dughatunk át. A (9) lehorgonyzók helyzetét célszerűen majdnem függőlegesnek választjuk úgy, hogy az általuk a földre kifejtett nyomás vízszintes irányú és ezáltal a talaj fölszakítását elkerüljük. A (6, 7) lánckerekek és a (8) láncok forgásánál tehát a (11) pajzsókkal mereven összekötött lehorgonyzó lándzsák, melyek épúgy, mint a (11) pajzsok a (10) tengelyre vannak függesztve, velemozgattatnak, illetve helytálló lehorgonyzók esetén a mótorkocsiváz a forgó (6) és (7) kerekekkel együtt a (9) horgonyzók mentén eltolódik. Minthogy a (9) lehorgonyzók és a (11) pajzsok a (10) tengely körül kilendülhetnek, helytálló (13) vezetékeknek kell elrendezve lenniök, melyekbe a (11) pajzsok megfelelő i (14) és (15) támaszgörgőkkel kapaszkod-