58615. lajstromszámú szabadalom • Mótoros eke
— 3 -hatnak úgy, hogy a (9) lehorgonyzók a (13) vezetékekben való szaladása közben sem az egyik, sem az ellentétes másik irányban el nem foroghatnak. Amellett a (8) lánc forgási értelme szerint egyszer a baloldali görgők, másszor pedig a jobboldali görgők fekszenek a fölső (13) vezetékekhez. A (13) vezetékek oly erősen vannak ki- ! képezve, hogy azok a talaj által kifejtett ellennyomást kibírják. A (10) tengely végei, melyek a (13) vezetékeken áthatolnak, célszerűen a (13) vezetékekben futó (16) támaszgörgőkkel vannak ellátva. A (13) vezetékek fölső pofáinak (17) végei fölfelé vannak görbítve, hogy a (9) lehorgonyzók ezen vezetékeken való végigfutásuknál a talajból kiemelődhessenek, míg a vezetékekbe való befutásuknál ezekben biztosan fogva tartassanak. A (8) lánckerekeket (19) szíjhajtás közvetítésével a (18) tengely, a hátsó (7) lánckerekeket pedig a (8) lánc hajtja. Ha a mótoros ekét az országúton szántás nélkül menesztjük, ez olykép történhetik, hogy a (9) horgonyzókat fölcsappantjuk, a hátsó kerekeket a (18) tengelyről a (6) lánckerék, (8) lánc és (7) lánckerék útján hajtjuk, amennyiben a (7) lánckerekeket az ekekocsiváz hátsó futókerekeivel (20) láncvágy szíjhajtás útján összeköthetjük. Ha az ekét a szántásnál a (9) lehorgonyzók közvetítésével előre akarjuk tolni, a (20) lánchajtást a láncok levétele által kiiktatjuk. A lehorgonyzók fölcsappantása helyett az egész gépvázat emelhetjük meg úgy, hogy a lándzsák nem érintik többé a földet. A (18) hajtótengelynek a motorral átvezérelhetőnek és csekély fordulatszámmal hajthatónak kell lennie. E célból az (1) f vázban elől ágyazott (21) motor a (22) I csigakerékmű közvetítésével a (23) tengelyt és a (24) tengely által a kocsivezető részéről kapcsolható (25) kapcsolás közvetítésével a (26) kúpkereket hajtja. A (26) kűpkerékkel a (18) tengelyre tengelyirányban eltolható, azonban el nem forgathatóan ágyazott (27) és (28) kúpkerekek egyike kapcsolódik aszerint, hogyan vannak ezen kúpkerekek beállítva, mely beállítást ismeretes módon a kocsivezető végezheti a (29) emelő útján. Ezen elrendezés által tehát a (9) lehorgonyzó használata mellett a vonókocsit úgy előre, mint hátrafelé hajthatjuk vagy pedig utóbbi a (9) lehorgonyzó megemelése és a (20) lánchajtás beiktatása után a hátsó (5) kerekek útján történhetik. A rajz 4. ábráján oly vezetőpálya van metszetben bemutatva, mely a vontatókocsiváz rézsútállítása által a lehorgonyzó szerveknek a földbe való lassú behatolását vagy abból való lassú kihúzását teszi lehetővé. (30) és (31) a lánckerekek, (32) pedig a végnélküli lánc, mely a lehorgonyzó szervek hajtására szolgál. Maguk a lehorgonyzó szervek (35) lehorgonyzó kocsik segélyével kényszermozgásúan vannak helytálló vezetékek között vezetve, mely (35) kocsik (36) és (37) görgők a (33) és (34) vezető karimák között szaladnak. A láncról való hajtás (38) összekötő elemek útján eszközöltetik, mellyel a kocsi a lánckiugrásokba van beakasztva. A (33) és (34) vezetőpofák alsó vízszintes részei nem közvetlenül csatlakoznak a vezetőpálya köralakú (39) és (40) kanyarulataihoz, hanem részútosan álló csekély lejtőségü (41, 42) vezetókrészek útján úgy, hogy a lehorgonyzó szervek nem lökésszerűen, hanem fokozatosan fognak a földbe hatolni. A vezetőpálya fölső karimája fölső oldalán meg van szakítva úgy, hogy a lehorgonyzókhoz való (35) gördülő kocsik a pályából a berajzolt nyílirányában kiemelhetők, hogy a lehorgonyzók a kocsival együtt könnyen föl- és leszerelhetők legyenek. Továbbá annak az elérésére, hogy az ekekocsivázat közönséges motorkocsi módjára lehessen hajtani a lehorgonyzók használata nélkül, illetve ezek kiiktatása után, a (30) lánchajtókorong lazán van a hátsó (43) keréktengelyen elrendezve akként, hogy a lánckerék nem hajtatik, hanem csakis a (32) lánc és a lehorgonyzó kocsik. Azonkívül kapcsolás van elrendezve, mely a (30) keréknek a hátsó keréktengellyel való szilárd
