58310. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence és eljárás cink kohászatára

— 2 -fölső részében vagy tetőzetében rendezhetők el és cinkoxidnak vagy cinkoxid és ezen keverékének fölvételére valók, hogy szén anyagok a kondenzátorok hősugárzása vagy a rostélyokon fejlesztett hő hatása alatt előmelegíttessenek. Ezek a tartályok valamely alkalmas módon, pl. a (15) födelek útján elzárhatók. A kemence födele a reakciótér fölött egy nyílássorozattal van ellátva, mely nyílásokban a rendszerint a (17) dugasszal elzárt (16) adagoló tölcsérek vannak elrendezve. A kemence első szerelésénél az (F) nyílásokkal szemben lévő hosszirányú rész, a kondenzátoroknak a kemence belseje felé fordított részei és a kondenzátorok belseje nagy (18) széndarabokkal töltetnek meg. Ezután az ellenállás réteget képező szenet az ellenállást fölvevő csatornában elhelyezzük úgy, hogy az a kamra fenekén nyugszik. A szénbevonat, melyről már említést tettünk és mely a kemencének szemben fekvő hosszoldalain van elhelyezve, a valóságban a kemence oldalfalainak belső felét vagy legalább is bélését képezi. A kemence működése a következő: Ha az ellenállás az áthaladó elektromos áram által a kívánt hőfokra, azaz körülbelől 1200—1300 C. fokra hevíttetett, közvetlenül az ellenállás fölületére a cinkoxidból és szénből álló (M) adagot helyezzük. Megjegyzendő, hogy a reakciótér az áram átbocsátása előtt vagy pedig az ellenállás hevítése közben is megtölthető. Az adag oly vastag vagy magas, hogy a keletkező szénoxid és cinkgőzök rajta áthatolni és távozni nem képesek. Ezáltal az adag fölött a túlságos hőkisugárzás is meggátoltatik. Másrészt azonban az adagnak nem szabad oly vastagnak és nehéznek lenni, hogy nyomása és vezetőképessége folytán az alatta lévő ellenállásréteg elektromos ellenállását csökkentse. A ZnO-[-C = Zn-f-CO reakció főkép a beadagolt keveréknek és az ellenállásnak érintkezési helyén megy végbe. Mindazonáltal reakció öve az adagban valamennyire fölfelé is terjed és némileg föllép az ellenállás oldalain is vagyis ott, ahol mint említettük a kemence üregei szénnel vannak kitöltve, illetve ahol a kemence oldalfalait szén képezi. A magasság, a melyik az oxid és szén keverékében föllépő reakció terjed, állandóan tartható fokozatos újabb töltések által, melyek száma és nagysága a reakció sebességétől függ. Bármily különösnek látszik is egy cinkkemencénél, meg van állapítva, hogy a kemence folytonosan üzemben tartható anélkül, hogy a reakcióteret be kellene födni. Mindamellett célszerű egy födőt alkalmazni és ez különösen hasznos, ha a reakcióteret meg akarjuk tekinteni és az ellenállás fölületét meg akarjuk vizsgálni, mert ez esetben a vizsgálat előtt az adagot teljesen el kell fogyasztani. A födőben elrendezett tölcsérek első sorban az adagolásra valók, de rudak segélyével az adag kiterítését is lehetővé teszik, a mennyiben ez szükséges lenne. Ezenfölül a tölcsérek nyílásai nézőnyílásokat is képeznek. A táplálás időszakai azonban legjobban voltméterrel jelezhetők, mert ha az adag közel elfogyott, ez a körülmény elegendő hatást gyakorol a készülék normális ellenállására, hogy az újraadagolás szükségessége jeleztessék. Könnyen elképzelhető, hogy a reakcióból származó gázok és gőzök a kondenzátorba csak úgy juthatnak, ha leszállnak és az ellenállás oldalai mentén végigvonulnak, innen a kemence oldalain elrendezett szélbélésen áthatolnak és végül a kondenzátorban tartalmazott szénben lévő nyílásokon átáramlanak. ! Ennek következtében a cink attól a pillanattól, amikor gőzalakban fölszabadul, egészen kondenzálódásáig szükségképen és folytonos módon oly pályát kénytelen leírni, mely redukáló anyaggal van kitöltve. A kondenzációöv a kondenzátorok belépési helyén vagy ahhoz közel kezdődik és innen fokozatosan csökkenő hőmérséklettel addig folytatódik, amíg a folyékony (Z) cink a kondenzátor külső falainál, a legalsó részeken összegyűl úgy, amint ez a rajzon föl van tüntetve. A kemence első üzembehelyezésénél a kondenzátorokat célszerű előzetesen kellő