58310. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence és eljárás cink kohászatára

_ 4 _ hőmérsékletre hevíteni, ami a (14) rostélyok útján nehézség nélkül végezhető. Ha a kondenzátorterek külső (P) falait aránylag vékonyaknak készítjük, hogy a kondenzátorok végein levő meleg a kemence belsejéből szabadon és gyorsan kisugározhassák, a tűz szítása, illetve az (N) fűtőajtók szabályozása által könnyen meggátolhatjuk, hogy a hőmérséklet túlságos magasra emelkedjék vagy túlságosan csökkenjen. A kondenzátoroknak a kemence jobb- és baloldalán csoportosan való elhelyezése gyakorlati szempontból igen előnyös, minthogy a megömlött cink egyik kondenzátorból a másik után lecsapolható anélkül, hogy a reakció lefolyása megakasztatnék vagy tetemesen visszatartatnék. Különösen megjegyzendő, hogy a szóban forgó eljárásnál a cinkgőzök arányosan képeztetnek azzal a sebességgel, amellyel az elektromos ellenállás a hőt szolgáltatja. A hozzávezetett energia kellő szabályozása által a fejlődő gázok és gőzök hőfokának a reakcióhoz szükséges hőfoknál csak aránylag kevéssel kell magasabbnak lenni. Ennek következtében, minthogy 1300 C. foknyi hőmérséklet bőven elegendő, a reakciókamra fölépítéséhez közönséges tűzálló téglákat használhatunk, melyek mint ezt a gyakorlat megmutatta, határtalan tartósságúak. Az adagot illetőleg világos, hogy az ideális föltétel az lenne és ideális eredményt akkor lehetne kapni, ha vegytiszta cinkoxidot (Zn 0) ós karboniumot (C) használnánk és ezeket pontosan óly arányban kevernők, mely arány a tökéletes reakciónak felel meg, amikor is az összes anyagok gázaiakban szabadulnának föl és cinkgőzt (Zn) és szénoxidgázt (C 0) kapnánk. Ekkor természetesen semmi maradék sem lenne és a kemence hónapokon, sőt éveken át folytonosan működhetne. A gyakorlatban azonban vegytiszta anyagok használata iparilag lehetetlen lenne és azoknak pontosan lemért egymásután való adagokban történő betáplálása nehézségeket okozna. De az elméleti föltételek betartása nem is szükséges a találmány által elért előnyök megvalósítására, mert közönséges ipari minőségű cinkoxiddal és szénnel (kokszszal) a maradékok, melyek legnagyobbrészt elsalakosodott hamu alakjában képződnek, aránylag elhanyagolható mennyiségűek, ha az elérhető munkaszakot (hetek vagy hónapak) vesszük tekintetbe. Ezenfölül egy ellenállásrétegnek az összegyűlt maradékkal együttes kiemelése és új ellenállással való pótlása gyorsan és csekély költséggel megy végbe. Ép így kevéssé lényeges, hogy az adagot képező két anyag a kemencébe teljesen szabatos arányokban tápláltassék, mert ha túlságos sok cinkoxid van jelen, a fölösleg jelenléte abban nyilvánul, hogy az az ellenállás szenét fogyasztja ami az elektromos ellenállás változásában nyilvánulna. Ennek elhárítására több szenet kell adagolni. Ha viszont a reakciótérben szónfölösleg gyűlne össze, ez a rendes ellenállás változásában mutatkoznék úgy, hogy ennek ellensúlyozására több cinkoxidot kell adagolni. A levegő a kemencetér reakcióövéből úgyszólván teljesen ki van zárva. Az oxigén, melyet az adag magával ragad és mely így az adaggal bevezettetik, szintén kiűzetik és a reakciótérből a födőn alkalmazott adagoló nyílásokon át távozik, mielőtt a reakcióövet elérte volna. Ugyanez áll a nedvességre és többé kevésbbé az egyéb illó termékekre nézve is. Ennek következtében a kondenzáció nehézségei csökkennek és az ellenállás, valamint a kapcsok szene sem meg nem rongálódik, sem el nem ég. A Jeírt kemencefölvevő, illetve teljesítő képességét határoló tényező lényegében a kondenzátor. Ezért oly kondenzátorelrendezést igyekeztünk létesíteni, mely a lehető legjobb kihasználását biztosítja. Ezeh szerkezeti elem hatását azonban még fokozni lehet, ha pl. mélyebb és hosszabb kondenzátorcsöveket alkalmazunk és egy kondenzátorsort a másik fölött rendezünk el. A leírt kemence megmutatta, hogy heteken át folytonosan működő kemencében és óránként körülbelül 35 kg. cinktermelés mellett tetszés szerint akár teljesen folyékony cinket, akár pedig folyékony cinket és cinkpárát kaphatunk.