58310. lajstromszámú szabadalom • Elektromos kemence és eljárás cink kohászatára

— 2 -cjnkgőzök képződnek, másrészt szénoxid ke­letkezik. A cinkgőzök és a szénoxid vagy más tovavitt gázok a kemence falában ki­képezett egy vagy több nyíláson át egy vagy több kondenzátorba áramlanak, ahol a cinkgőzök (Zn) fémmé kondenzálódnak, míg a szénoxid (C, 0) a légköri levegővel keveredik és elég. A cinknek folyékony fém alakjában való előállításánál lényeges, hogy a kondenzátor vagy kondenzátorok alkalmas közeg és be­rendezések útján meghatározott hőmérsék­leten tartassanak. Minden kondenzátor hő­érsékletének a kondenzátor azon végétől, me­lyen a gőzök belépnek a másik kondenzátor­végig fokozatosan csökkennie kell; a hőfok körülbelől 950 C. fokról 450 C. fokra csök­kentendő. Emellett azonban a kondenzátor­ban nem szabad oly résznek lenni, melynek hőfoka a cink olvadási pontját, azaz körül­belül 420 fokot kevéssel túl ne haladná ; ezt a hőmérsékletet minimumnak tekinthet­jük. Ez a föltétel jól kielégíthető, ha a hő­sugárzást szabályozzuk és a kondenzátort kívülről fűtjük. Hogy továbbá a cinkgőzök másodlagos oxidációját, mely C02 ,H2 0, S02 stb. gázok jelenlétében lehetséges lenne, meggátoljuk, a cinkgőzöket állandóan re­dukáló közegben tartjuk. A kemencéből ki­lépő gázok úgyszólván szűrendők és a kon­denciófölületnek lehetőleg nagynak kell lenni. A mellékelt rajzon a találmány értelmé­ben szerkesztett kemence egy kiviteli példája van föltüntetve és pedig az 1. ábrán a kemence és a kondenzátorok függőleges keresztmetszete a 3. ábra A—A vonala szerint, a 2. ábrán a kemence egyik felének a ke­mence tengelyéig terjedő vízszintes met­szete és a másik kemencefél egy részének fölülnézete és a 3. ábrán a kemence oldalnézete; ezen az ábrán a jobboldalon a kondenzátorok egy­része nincs föltüntetve, hogy a kemence . falában lévő azon nyílás, melyen át a kon­denzátorok nyakrészei be vannak vezetve és be vannak tapasztva, láthatóvá váljék. A (B) reakciótér (5) fenekén van elren­dezve az a szénréteg, mely a (C) ellenál­lást alkotja; az ellenállás végei, a (6, 7) kapcsokkal vagy elektródákkal állnak kap­csolatban, melyek a pl. a(D) áramfejlesztő­ből vett áramot az ellenálláshoz vezetik. A reakcióteret egy vagy több eltávolítható (E) födél zárja el. A reakciótól' oldalfalaiban az (F) nyílások vannak kiképezve, melyek a (H) kondenzá­torok (8) beboc3átó nyílásait veszik föl. A rajzon föltüntetett kondenzátorok függő­leges hosszmetszetükben trapézalakúak. A fölső (9) rész vízszintesen van elrendezve, míg az alsó (10) rész annyira lejtős, hogy a kondenzált cink kiömlését lehetővé tegye. A kondenzátorok legrövidebb vége, illetve azok bebocsátó nyílásai a kemence (F) nyí­lásaiba be vannak vezetve és azokban be­tapasztás által vannak rögzítve, de a kon­denzátorvégek csakis körülbelől a kemence­fal vastagságának közepéig terjednek vagyis addig a pontig, ahol a szénfal kezdődik. A kondenzátorok szélesebb külső végei a tűzálló anyagból készült (11) dugaszok út­ján el vannak zárva. Ezek a dugaszok a (12) kibocsátó nyílással vannak ellátva, melyen át a szénoxid távozhat, míg a (13) lecsapoló nyíláson át a cink távozik. Ha cinkpára (cinkpor) előállításáról ván szó, a (12) nyílásokra a szokásos (J) ballono­kat vagy palackokat helyezzük és ez eset­ben a szénoxid és más permanens gázok ezekbe a ballonokba lépnek, illetve ezeken átáramolnak és (R)-nél elég. A rajzon a kemence négy JF) nyílással van föltüntetve, melyek mindegyike hat kondenzátort képes fölvenni, azaz a ke­mence mindegyik oldalán tizenkét összesen tehát huszonnégy kondenzátor elhelyezése lehetséges. A kondenzátorok téglafalazatú (S, T) kamrákba vannak bezárva és min­den kondenzátorozat alatt egy-egy (14) rostély van elrendezve, melyen faszén, koksz vagy kőszén égethető, ha ez a kam­rák hőmérsékletének emelésére szükséges. Ez a fűtés természetesen más alkalmas mó­don, pl. gázzal vagy elektromos ellenállás által is végezhető. A (K) tartályok a kondenzátorkamra

Next

/
Thumbnails
Contents