58275. lajstromszámú szabadalom • Úszó és a vízben sűllyeszthető tüzelőanyag és árúcsarnok

— 3 -ból áll (9., 10. ábra), mely fogasrúd- vagy fogaskerékáttótel révén az (50) mérlegrúd egyik karjával van összekötve, amelynek másik karjára egy (48) tartányt hordozó (49) rudazat van fölfüggesztve. A mérleg (26) dobogójának sülyesztésekor a (48) tartány, amely részben a vízbe merül, szintén sülyed. A (10) árútartányt előbb (26) dobogóra áljítjuk és a mérleget egyensúlyi helyzetbe való jövetele után rögzítjük. A (10) arútertány súlyának megfelelően a (48) ellensúlytartány többé vagy kevésbbé sülyed a vízbe. Azután az árútartányt a dobogóról az alsó (48) tartányra bocsátjuk le, mimellett az utóbbi bizonyos mennyiségű levegőt szorít ki a tartányból, amely légmennyiség annál nagyobb, minél könnyebb a tartány. Ennek utána a (48) hengert alásiilyesztjük és oldalt a 10. ábrán pontozottan rajzolt helyzetbe vezetjük, mimellett a kiszorított levegőnek megfelelő mennyiségű víz hatol a (10) tartányba. Erre a tartányt a kívánt emeletig lebocsátjuk. Az árútartányoknak az aknában való megemelésére és szállítására a (104) toronyban (7., 8. ábra) |iárókocsival föleszerelt forgatható (47) dobogó van elrendezve. A járókocsi a végeiken kampószerű (44) fogókkal fölszerelt (108) Gall-láncokat mozgató (27) lánckerekek vannak alkalmazva. A (108) lánc (44) fogói (54) kampókból állnak (20., 21., 22., 23. ábra), melyek csuklósan vannak a (44) fogó testéhez erősítve és (55) bütyökkel és (56) biztosítókampóval vannak ellátva, mely utóbbiak a (72) fejjel ellátott (71) rúd mentén szabadon végigmozgó (57) védőkarmantyú széleibe kapaszkodnak, mimellett az (51) rugók, amelyek a (67) gyűrűkkel együtt beállíthatók, az (54) kampókra (52, 53) csuklós rudak révén hatnak. Minden emeleten (60) csöveken két (70) forgódarú van elrendezve (3a., 17., 18., 19. ábra), amelyek (58) horgaikkal a lebocsátott árútartányokat a (44) fogótól átveszik és a (7. 11) köpenyfalak ablakain át a teherlánc (74) kampójára akasztják. Az árútartánynak a forgódarú (58) kampójára való fölakasztására és a tartánynak a (44) fogó alól való fölszabadítására a (10) henger fölső részében egy (43) fejjel és ez alatt egy lencseszerű (63) vastagítással ellátott (59) rúd van elrendezve (11., 20—23. ábra). Az (59) rúd fölső részében csatorna van fúrva, amelyben a (65) rúd mozog. A (65) rúd egyik végén (66) csonkakúppal, a lencseszerű vastagítás alatt pedig konvex (64) fejjel van ellátva. A (55) rúd rendeltetése következő: A (10) árútartánynak a (70) forgódarú (58) kampójára való íöihelyezésénél (17., 18. ábra) a (64) konvex szegmens az (58) kampónak nyomódik és megemelkedik. Ezáltal a (65) rúd az (57) védőkarmantyút emeli meg úgy, hogy az (56) védőkampók fölszabadulnak és a (108) lánc meglazulásánál az (54) kampók az (51) rúgó hatása alatt az árútartány (43) fejét fölszabadítják. A (70) forgódarú az árútartányt a rakodólánc (74) horgára szállítja át (11—16. ábra). A rakodólánc egyes (77) görgőkből, amelyekhez (78) gyűrű segélyével (74) horgok vannak erősítve és (79) görgőkből áll, amelyek (80, 81, 83) kengyelekkel ellátott (80) és (82) rudak révén két (77) horoggörgővel vannak összekötve, A (83) kengyel a teherlánc kikapcsolására szolgáló meggörbített (96) nyúlvánnyal van ellátva. Ezen elemekből a (83) kengyeleknek a (78) gyűrűkre való fölillesztése által a hozzátartozó (16) sínpálya hosszának megfelelő hajlékony teherláncot állítunk elő, mimellett a (83) kengyeleknek a (78) gyűrűkre való fölillesztése önműködőlég következik be egyik láncrésznek a másikhoz való ütközése alkalmával, minthogy a hátsó (84) nyúlvány a mellső (96) nyúlványt megemeli és a (78) gyűrűre vezeti. A teherláncz kikapcsolását egy szerkezet végzi, amely a vasúti vágányok kitérőinélhasználthoz hasonló és egy (86) emelőből áll, amely (88) ellensúlyokkal van olykép összekötve, hogy a nyíl irányában való elforgatásánál (12. ábra) a (83) kengyel (96) nyúlványába kapaszkodik és azt a (82) rúddal együtt megemeli (12. ábra, pontozottan rajzolt helyzet), ha emellett a görgő-