57982. lajstromszámú szabadalom • Önműködően meggyúladó gyertyalakú ívlámpa

alaknak egy másik módozata abban áll, ; hogy (b) fölött még egy közömbös szigetelőréteget rendezünk el, mely a keresztmetszetet nem tölti ki teljesen (2b. ábra, 2c. ábra keresztmetszet) és mely a világítóerőt •célszerűen növeli, valamint az ívet stabilabbá teszi. Vagy pedig a hidat képező (b) réteget (1. ábra) oly anyagokból állítjuk elő, melyek aránylag alacsony hőfoknál olvadnak (mint szilikátok boridpótlékokkal,vagy fo'szforsó stb.) ás melyek ennekfolytán mindenkor nagyobb távolságot biztosítanak a fényívtől, valamint nem képeznek jobban vezetchidakat. A hidakat képező massza előállítására csaknem bármely anyag szolgálhat, azonban célszerű oly anyagokat választani, melyek olvadási pontja nem túlságosan alacsony, de túlságosan magas sem. Célszerű két oly anyag keverékét választani, melyek a keverési arányhoz képest különböző olvadási ponttal birnak, mint magnesia és kovasav, vagy vízüveg, ehamott és kovasav vagy vízüveg, vagy oxalátok, vagy karbonátok ömlesztőszerrel kapcsolatban és így tovább. A híd képezésére a masszához a keverésnél könnyen redukálható anyagokat adunk hozá, mint pl. fűrészport,vasoxydult, ólomoxydokat stb., vagy fémes vezetőanyagokat is, mint szén- vagy grafitport, vasport, magnesiumport stb. Egyenáram alkalmazásánál a hidak kiképzésére elektrolitokat is használhatunk, melyek csak a hevítésnél válnak vezetőkké, tehát csak az ív közelében vezetnek fémkiválasztásrá és hidképezésére, mint pl. titánsók, vagy titánoxyd, titánsav, továbbá oly fémoxydok keverékei is, melyek egyenként igen rossz elektrolitokat szolgáltatnak, azonban kettős vegyületeikben az áramot vezetik, mint pl. thóriumoxyd és lanthanoxyd keveréke stb. Az első gyújtás létesítésére a hidakat képező masszát, vagy az elektródák csúcsait is finom réteggel födjük be, mely finoman -elosztott fémes vezető port tartalmaz, mire a bekapcsolásnál föllépő fényív azonnal új hidat képez. 2. példa. Az elektródák közötti hézag , : egész hosszában szigetelő masszával lehet kitöltve és a hidakat képező massza e keresztmetszetnek csak kis részét foglalja el. Az elrendezések tehát a 3—6. ábrákban vázlatosan föltüntetett keresztmetszetalakokat veszik föl. Emellett (b) mindenütt a hidat képező réteget, (a) az elektródákat, (c) a szigetelőmasszát képezi, mely a fényívvel nyugodtan leolvad és úgyszólván hűtést képez, miáltal megakadályozza, hogy a (b) réteg magasabb hőmérsékleteket vegyen föl, valamint, hogy az ív az (a) réteget leégesse. A (b) réteg elrendezése azon helyzettől függ, amelyben a gyertyát égetni akarjuk, tekintet nélkül arra, hogy fúvómágneseket alkalmazunk-e vagy nem. A (c) réteg az ívet is stabilizálja és lehetővé teszi, hogy oly anyagokat vigyünk a fényív közelébe, melyek a világítóerőt növelik. 3. példa. Hídképező anyag gyanánt fémes vezetőanyagoknak vagy oly anyagoknak keveréke szolgál, melyek a fényívben fémes vezetőanyagokká redukáltatnak, melyek azonban igen finoman elosztva vagy kolloidálikus alakban kevertetnek a tartómasszához úgy, hogy azok csak igen vékony, rosszul vezető hidakat képezhetnek, a hidak túlságos fölhevítését a Joule-féle meleg által, valamint a keresztmetszet kiszélesedését vagy a hidak növelését nem idézhetik elő és a vékony, legfölsőbb, megolvadt rétegben (igen finom elosztásuk következtében) le sem rakódhatnak. így pl. kolloidálikus vasat vagy kolloidálikus szenet az első példa alapján leírthoz hasonló tartómasszában alkalmazhatunk, miáltal biztosan működő és be nem égő rétegeket kapunk. Természetes, hogy szükség esetén a biztonság növelésére még az (1) és (2) alatt megadott segédeszközöket is fölhasználhatjuk. 4. példa. Közbenső réteg gyanánt közömbös masszát alkalmazunk és a hidakat képező anyagokat az elektródák tartalmazzák. A hidakat képező anyagok az elektródákból gőzalakban a fényívbe kerülnek és ebből a hidegebb közbenső ré-