57719. lajstromszámú szabadalom • Váltóállító berendezés közúti villamos vasutak alsóvezetékes vonalai számára

— 2 — a sinnyílás alá kerülni és ezen halad át j a hajó. Minthogy az idomvasnak nagyobb I elmozdulást kell adni, mint az (a) csúcssinnek, az (f) nyílást hosszúkásra kell kiképezni. Az idomvasat két szomszédos (b) sintartóhoz megfelelő fmódon erősített (g) karokon nyugvó (h) vezetékek tartják. Ezek a vezetékek laz idomvas (e2) és (e8) nyúlványain lévő (j) nyílásokon mennek át és minthogy e nyílások hossza a vezetékek szélességénél jóval nagyobb, az idomvasnak a pálya tengelyére merőleges irányú elmozgatását teszik lehetővé. Az oldalirányú elmozdulásokat a (hl) lapok akadályozzák meg. Az idomvas elmozgatása a váltó átállítását eredményezi és ennek kényelmessé tételére szolgál az idomvassal a (k) rúd segélyével összefüggő (1) váltókörte, mely egyik szélső állásból a másikba hozva, ia váltót ismert módon átállítja. Az (e) idomvas még az (m) orral van ellátva úgy, hogy az idomvas mozr gása az (n) összekötő rúd és az "azon lévő beállítható (o) bütykök segélyével a másik (p) csúcssinre is átvitetik. Az (n) rúd az idomvassal együtt nagyobb elmozdulást végez, mint aminő a (p) csúcssin átállítására- szükséges, ezért az (o) bütyköknek egymástól való eltávolítása által az (11) rúdnak részben üres járatot kell biztosítanunk. Az egész berendezés a pályatestbe be j van sülyesztve úgy, hogy a forgalmat egyáltalán nem korlátozza. E célból a pályatestben az (r) üreget képezzük ki, amelynek feneke :az áramszedő vezetékek alatti csatornához lejt úgy, hogy a csapadékoknak szabad lefolyás van biztosítva. Az üreget az erős (s), illetve (t) lemezekkel födjük le. Az 1. ábrán ezek a lemezek el vannak távolítva. |A (t) lemez az (u) kivágással van ellátva (5. ábra) és e kivágáson át történik a váltó állítása. E célból az '(1) váltókörte kétoldalt (11)' csar pókkal van ellátva; ezekbe a csapokba ka^ p&szkodik ia <(v) állítórúd amely a (vl) kézi fogantyúban végződik. Az (u) kivágás két í(ul) végén kiszélesedik (5. ábra) úgy, hogy a (vl) fogantyú kényelmesen megfogható. Ezután a fogantyút fölfelé rézsútosan húzzuk, minek következtében a váltókörte fölemelkedik és átbillentve, a váltót átállítja. A (v) állítóvas pedig magára hagyatva, saját súlyánál fogva lesülyed mindaddig, míg (vl) fogantyúja az (ul) nyílás szélén fönnakad. Egészen természetes, hogy az (e) idomvas helyén az áramvezetékeket meg kell szakítanunk, illetve f

földalatti kábelben vagy egyéb módon kell az áramot e helyen tovább vezetnünk. Ha a pályának mind a két oldalán van alsó vezeték, úgy mindkét oldalon egy-egy idomvasat alkalmazunk és azokat célszerűen együtt mozgathatónak képezzük ki. Az idomvas vezetése a súrlódás csökkentése céljából görgőkön is történhet, de ha 'az idomvas vezetékét időnkint jól megkenjük, 'erre a drágább megoldásra nincsen szükség. Az idomvas közepén is alátámasztható, de inkább célszerű erősebb keresztmetszetű idomvasat alkalmazni, mert a középen való alátámasztás következtében az áramvezetékek csatornájának fenekén a vízlefolyás megnehezíttetik. Az idomvas vezetékei vagy görgői külön tartókon, vagy például betonfalazatban is elhelyezhetők, anélkül, hogy a találmány ezáltal lényegében megváltoznék. Az (e) idomvas vezetése és alátámasz-i tása célszerűen a (h) vezetékeken vagy görgőkön történik, azonban a találmány lényegének érintése nélkül az idomvasat úgyis lehet kiképezni, hogy az az áramvezetékek csatornájának fenekében alkalmasan megerősített tengely körül elforgatható. Ebben az esetben csak; az (el) nyúlványra van szükség 'GS| S/Z (e2), valamint (e3) nyúlványok esetleg teljesen el is hagyhatók. Természetesen az így kiképezett idomvas is összeköttetésben van a váltókörte emelőjével és a másik csúcssinnel. A váltóállítás a jelen példaképem foganatosítási alaknál váltókörtével történik. Az emelőhöz annak szélső helyzeteiben való rögzítése céljából a váltókörte helyett