57690. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható forgóáramú seriesmótorok fodulatszámának stabilizálására és fáziseltolásuk kompenzálására szolgáló eljárás és berendezés

— 2 -Ha egy ilyen motornak, amelynek átté- [ tele = 1, fordulatszámát kefeeltolással szabályozzuk, ebben az esetben próbák és számítás útján oly szabályozási görbéket kapunk, aminőket 2. ábra tüntet föl. Az egész görbenyaláb mindegyik görbéje az (n) fordulatszámot az (n„) synchron fordulatszámhoz való viszonyában tünteti föl, amelyet a motornak állandó értéken tartott forgási nyomatékánál kapunk; magasabban fekvő görbék persze kis, a mélyen fekvők pedig nagy nyomatékoknak felelnek meg. E görbék pályájából fölismerhetjük, hogy a mótor rendes üzemét, — főkép közepes és kis forgási nyomatékoknál, — csak meglehetősen nagy fordulatszámánál érhetjük •el. Van egy stabilitási határ (1. a 2. ábrában a vonalkázott görbét), amely alatt a mótor forgási nyomatéka a fordulatszám növekedtével erősbül, esésével pedig gyöngül úgy, hogy a mótor vagy megáll, vagy a magasabb stabil fordulatszámokig gyorsul. Az elmélet a mótor. stabilitási határára egy formulát szolgáltat; ha a fordulatszám határát, amelyet éppen még elérni lehet; (n„)-sel jelöljük, úgy ez a képlet következőképen' hangzik: n„ cos a A szóródási, az ellenállási és a telítettségi tényezők, amelyek mindenike csekély eltéréseket hoz létre, ebben a képletben figyelmen kivül maradnak. A képlet egyszerű segédeszközt nyújt a. stabilitási határ tetszőleges leszállítására; a mótor áttételét, főkép nagy kefeeltolásnál csökkenteni kell. Tehát ugyanaz a (K) nagyság, amely — mint eleve láttuk — a mótor járásánál a fázis kompenzálására mérvadó, kis nehézségeknél egyúttal a mótor stabilitásának meghatározására szolgál. A 3. ábrába különböző stabilitási határgörbék" vannak berajzolva; a vonalkázott görbéket állandó áttétel számára kapjuk, de nem nagyon kedvezőek, mivel a nagyobb kefeszögek számára mindannyian erősen emelkednek. A pontvonalazott görbéket oly áttétel számára kapjuk, amely a kefeszög cosinusának mértékében csökken; e görbék jóval kedvezőbbek a szabályozási határok közt mindenütt állandó stabilitást adnak. Teljesen stabil lesz a mótor a K = cos a föltétel bekövetkezése esetében, amidőn tehát az áttétel az egységnyi értéktől kezdve a kefék helyzetének a kiindulás helyzetére való vetületével arányosan szabályoztatik. Az így kapott forgó nyomatéki görbék a 4-ik ábrában vannak föltüntetve és világosan mutatják az ebben a szabályozásban rejlő haladást. Az áttétel szabályozásának gyakorlati módjára alább még rátérünk. A 3-ik ábrabeli görbékből kitűnik, hogy egy motort egy és ugyanazon kefeszög számára egyidejűleg stabilizálni és kompenzálni lehetetlen, ha csak az áttételt a fordulatszámmal együtt nem változtatjuk, mert vagy jó kompenzálást kapunk az egységnél nagyobb áttétellel s ebben az esetben a stabilitás határa rosszabbodik, vagy pedig az egységnél kisebb áttétellel, amely szabályozható lehet, a stabilitás határát lenyomjuk, amidőn rossz fázis-eltolást kapunk. A mótor teljesítő képességének gyakorlati határain belül általában véve nem szükséges minden tetszőleges kefeszögnél mind stabilitást, mind pedig kompenzálást kapnunk ; a mótor kis kefeszögeknél mindig inkább nagy fordulatszámokkal dolgozik úgy, hogy a stabilitási határra nem kell tekintettel lenni és az áttételt (l)-gyel egyenlőnek vagy nálánál nagyobbnak választhatjuk, hogy jó kompenzálást kapjunk. Másrészt nagy kefeszögeknél a mótor tetemesebb forgási nyomatékok esetében amúgy is csak kis fordulatszámmal dolgozik úgy, hogy a csekély kollektorsebesség miatt, — tulajdonképen jelentőkompenzálást nem kapunk. Ebben az esetben célszerű a kompenzálásról egészen lemondani s az áttételt inkább oly kis értéken tartani, hogy a mótor még kis fordulatszámoknál is stabilis legyen. A két határ általában véve a rövidzárási helyzetből kiindulva 30° és 50° kefeeltolás között fekszik. A 3-ik ábrában a teljes vonalú