57690. lajstromszámú szabadalom • Szabályozható forgóáramú seriesmótorok fodulatszámának stabilizálására és fáziseltolásuk kompenzálására szolgáló eljárás és berendezés
görbe az imént vázolt viszonyok képét nyújtja. Az 5-ik ábrában az áttétel ugyanazon föltételek számára a teljes vonalú görbében a kefeszögtől fiiggőértéknek van ábrázolva. Ugyanezen ábrának pontvonalozott görbéi változó áttételeket tüntetnek föl, amelyek a 3-ik ábra szerint állandó stabilitási határokat hoznak létre. A motor áttételének változtatása a legkülönfélébb módon történhetik; így pl. szabályozhatjuk a közbeiktatott transzformátor iekerületeinek számát, vagy pedig a stator és a rótor ható tekerületeinek számát. Különösen célszerű a rotoron a ható tekerületek számát változtatni, amit nagyon egyszerűen érhetünk el. Mindkét kefesornak közös forgatásával ebben az esetben osak a ható kefeszöget, míg a kefesoroknak egymás ellen való forgatásával viszont csak az áttételt változtatjuk meg. A 6-ik ábra egyfázisú, kettős kefesort tüntet föl. A fekete négyszögek által jel-, zett kefék a viszonyokat a rövidzárási állapotban tüntetik föl, a két kefének diametrálisan szemközti fekvésével, mig a vonalakkal határolt kefék egy tetszőleges üzemi állapotot ábrázolnak, (a) a ható kefeszög, amely a közös eltolásnak felel meg, (p) pedig az a szög, amellyel a kefék egymáshoz képest vannak eltolva. Minden egyes fázisnak mindkét keféjét egy transzformátor szekundér fázistekercseire csatolhatjuk, míg a többi fázissal célszerűbb nem kapcsolnunk. A motornak statortekercselése a transzformátornak tetszés szerint primér vagy szekundér tekercseléséhez fekhetik seriesben. Erre egy példaképeni kiviteli alakot tüntet föl a 7. ábra. Ezt az elrendezést a közbenső transzformátornak megkerülésével a következő módon változtathatjuk meg (8. ábra; a statortekercselés és a kefecsoport helyzete változatlan marad és csak a közbenső transzformátort helyettesítjük az ismert Rick-féle elrendezés szerint három fojtó tekerccsel, illetőleg takaréktranszformátorokkal úgy, hogy az eddigi fejtegetések érvényben maradnak, minthogy a rendszerben az elektromosság tekintetében semmi változás nincs. Miuthogy a fegyverzet ható tekerületeinek száma a két kefe közötti húrral arányos, ennélfogva K = K0 cos p, amely képletben K„ az áttételnek diametrálisan szemközt keféknél elért maximális értékét jelenti. Ha ezt az értéket a stabilitási határ számára behelyettesítjük, úgy a következő képletet kapjuk: j Mindegyik adott stabilitási görbéhez, i amelyet az előadottak figyelembevételével választunk, e képlet alapján a két kefeállás összetartozóságát megtalálhatjuk. A kefék kívánt függőségét ismert módon, vezető • görbékkel vagy másefféle készülékekkel mechanice realizálhatjuk. Igen egyszerű viszonyokat kapunk, ha úgy szabályozunk, hogy a stabilitás hatás a kefék állásától független legyen és hogy a maximális (K„) áttétel a rövidzárási állásnak feleljen meg. Ekkor a 3. ábrabeli pontvonalazott görbéken dolgozunk. A (K0 ) áttételt ebben az esetben legalább eggyel egyenlőnek, vagy még inkább nálánál nagyobb értéknek választjuk; az utolsó képletnekjobb oldala föltétlenül eggyel lesz egyenlő úgy, hogy az (a) és a (p) szögek egymással mindig egyenlőek maradnak. A 6. ábrából kitűnik, hogy ily körülmények között mindegyik fázis egy-egy keféjének nyugalomban kell maradnia és pedig a rövidzárási helyzetben áll e kefe meg, s C3ak a másik kefe forog és végzi a mótor kívánt szabályozását. Ezzel a legegyszerűbb szabályozási móddal persze teljes stabilizálást nagyobb kefeszögeknél és kis szögeknél mégis jó kompenzálást nem kaphatunk; e szabályozás mindazonáltal kielégítő eredménnyel jár, ha ily kivételes követelményeknek nem kell eleget tennie. A viszonyok javítása céljából az egyik kefét kézzel tolhatjuk el s vele szabályozhatjuk a motort, míg a másikat a fordulatszámtól, áramerősségtől, fegyverzetfeszüitségtől stb. függően állíthatjuk be önműködően a szükségnek megfelelően stabilizálásra vagy kompenzálásra.
