57473. lajstromszámú szabadalom • Sineken továbbítható hornyológép vasúti talpfák számára

— 2 7—16. ábrák a marónak különböző foga- \ natosítási alakjait láttatják. A gép első sorban is az (A) görkocsivázból (1. abra) áll, melyen a talpfáknak lengethető tartója, a marók és az ezeket működtető szerkezetek vannak elrendezve. Az (A) kocsiváz, mely a szokásos alakban, harántrudakkal kellően merevített, különböző méretű szög- és U-vasakból van szerkesztve, négy (B) keréken nyugszik, melyek lehetővé teszik a gépnek sineken való elmozgatását és így az egyik farakástól a másikhoz való szállítását. Hogy a gépet az egyik vágányról a másikra könnyen lehessen átvinni, a kerekek függélyes középvonaluk körül 90°-kal elforgathatok. Ezen célból a kerekek csapágyait képező (a) kengyelek az (A) vázzal egyesített (b) hüvelyben (4. ábra) elfordíthatók, amikor is azonban a hüvelyben kiképezett horonyrésszel kapcsolódó (c) csavarpecek meggátolja a keréknek helytelen irányban való elforgatását és így minden esetben biztosítja a nyomkarimának a sínekhez képest kellő helyzetét; a keréknek az elfordított helyzetben való rögzítésére a rúgóhatás alatt álló (d) retesz szolgál. Ha már most a gépet a vágányról egy másik, ezzel párhuzamos vágányra kell átvinnünk, akkor első sorban is a (C) vasgerendáknak végei alá (1. ábra) egy-egy emelőcsavart helyezünk, ezeknek segélyével a gépet megemeljük, majd a kerekeket elfordítjuk és a gépet a két párhuzamos vágányt összekötő, ezekre merőleges közbenső sinekre lebocsátva, ezeken a másik vágányig toljuk, ahol az imént leírt műveleteket ellenkező sorrendben ismételjük, minek megtörténtével a gép az újabb vágányon való továbbításra kész. A kerekek fékezésére az (N) saru (4. ábra) szolgál, mely egy, a saruval kapcsolódó csavarorsóra fölékelt (O) kézi kerék segélyével működtethető. A talpfákat egy lengethető tartó veszi föl, mely két, a kocsinak két oldalán szimmetrikusan és pedig a behelyezett talpfákhoz képest merőleges irányban elrendezett befogó elemcsoporttal van ellátva. Mindegyik csoport a tetszőleges alakú (e) öntvényből ! (1. ábra), négy függélyes, fecskefarkalakú (f) vezetékből és az ezeken szabadon elcsúsztatható (g) fogópofákból áll, melyeknek egyik végén a csúcsokkal ellátott vagy recézett (h) lap (5. ábra) van elrendezve, mely a talpfa anyagába behatolva, azt szilárdan rögzíti. A (g) pofának eltolása az (i) csavar segélyével történik (5. ábra), melynek működtetésére a (j, k) kúpkerekekre ható (D) kézikerék szolgál. A (g) pofák segélyével két talpfát lehet befogni, mely célból összesen nyolc pofa van elrendezve, minthogy mindegyik talpfavégnél két, egy és ugyanazon függélyes középvonal mentén elrendezett pofa szükségeltetik. Ezen két talpfa közül az egyik, nevezetesen a jobboldali (E) talpfa (1. ábra) a megmunkálásra teljesen kész állásban van, míg a másik vagyis a baloldali (El) talpfa csak a megmunkálásra előkészített állást foglal el, amiről azért célszerű gondoskodni, hogy a közvetlenül a hornyolás előtt eszközölt befogás által egyébként okozott időveszteség elkerültessék. Hogy most már az (E) talpfának megmunkálása, majd eltávolítása után az (El) talpfát az előbbinek állásába lehessen vinni, az (e) öntvények a kocsivázzal egyesített (o) csapágyakban (2. ábra) forgatható vízszintes (n) tengelyeken vannak elrendezve, melyek a (p) hüvelyek és a (q) rudak segélyével vannak egymással összekötve. Ezen elrendezés folytán az (El) talpfának (1. ábra) az eredetileg az (E) talpfa által elfoglalt állásba, vagyis a munkaállásba való átvitele céljából nem kell egyebet tennünk, mint a leírt lengethető tartót az (F) nyíl irányában 180°-kal elfordítanunk. Ezen elfordításra, mely kézzel történik, az ívalakú (m) csőrudak szolgálnak, melyek az (f) pofavezetékből, í 11. az (e) öntvényből kiágyazó (1) karokra vannak fölerősítve. Az (E) talpfa eltávolításával szabaddá vált pofákat már most egy következő talpfának befogására használjuk föl, hogy azt azután az alább részletezendő módon a marók hatásának vessük alá.